Szétszakadt Államok

Egyre valószínűbb, hogy megérjük az újabb amerikai polgárháborút, annak bekövetkeztéért ugyanis sokat, elkerüléséért viszont keveset tesznek. A történtek másnapján megszólalt a politikai visszatérésre készülő Barack Obama is, és a világ széplelkei által rongyosra osztogatott Twitter-bejegyzése rá jellemzően bicskanyitogató. „Senki sem születik úgy, hogy egy másik embert bőrszíne, származása vagy vallása miatt utál, embereknek tanulniuk kell a gyűlöletet, de ha gyűlölni meg tudnak tanulni, akkor szeretni is meg lehet tanítani őket. Mert a szeretet természetesebben fakad az emberi szívből az ellentéténél” – idézte a volt elnök Nelson Mandelát, megtámogatva egy fotóval, amelyen aranyos fehér, fekete és ázsiai kisgyerekekkel jópofizik. Az önreklám és a közhely ilyen szinten viszolyogtató kombinációja arra utal, hogy Obama mint volt államférfi nagyjából egy jobb napokat látott valóságshow-celebbel van egy szinten.

Barack Obamának tetemes felelőssége van abban, hogy a Charlottesville-ben feltörő feszültség cseppet sem enyhült az elmúlt években. Sőt. A magukat frappánsnak tartó amerikai értelmiségiek és politikusok Trumpot oktatják ki azzal, hogy márpedig nem kell itt árnyalni a jó- és a rosszfiúk harcát – és ezzel szintén nem kerülnek egy lépéssel sem közelebb a megoldáshoz. A jobbközép, konzervatív erőkre nagyjából mindenhol a világban jellemző, hogy távolságot tartanak oldaluk szélétől, s különösen igaz ez ma Amerikában, ahol, ha az ember nem vigyáz, hipp-hopp nácinak bélyegzik. Ugyanez nem igaz a másik oldalra, hiszen számos demokrata politikus is módszereikben talán radikális jófiúkként tekint például az elméletileg a feketék jogaiért küzdő Black Lives Matter mozgalomra és a hozzá csapódó úgynevezett antifasisztákra, akik főleg nagyvárosok szétverésében jeleskednek. Ezt a szervezetet nevezte a nyugati jobboldal egyik ikonja, a kanadai Lauren Southern „etnikai terrorszervezetnek”, ami azért olyan nagyon távol nem áll a valóságtól. Ha megnézzük az amerikai tüntetéseken, valamint a közösségi médiában terjedő jelszavakat, nem lesz kétségünk afelől, hogy az amerikai társadalomban világosan kialakult két oldal, iszonyatos indulatokat táplálva egymással szemben. Donald Trump ügyesen megszerezte magának a nehezen definiálható új, alternatív jobboldal, az Alt-Right támogatását, és a napokban is pávatáncot járt, hogy ne veszítse el őket, miközben ordítva követelik tőle, hogy nácizzon végre ő is egyet. Obama és a demokraták pedig a „jófiúk” oldalán állnak, Hillary Clinton egyik tanácsadója egyenesen a Normandiában partra szálló katonákhoz hasonlította a charlottesville-i ellentüntetőket.

Valójában a demokraták óriási kárt okoztak azzal, hogy az évszázadok óta megoldatlan és a felszín alatt tovább éleződő ellentétek kezelése helyett jó- és rosszfiúkra bontották a társadalmat. Szájkosarat raktak az emberekre, és kiszélesítették a tabuk körét. Lehetővé tették, hogy a társadalomnak valójában csak a kisebbségét képviselő liberális értelmiség teljesen hiszterizált, hiperérzékeny, ám annál erőszakosabb inkvizícióvá váljon. Az amerikai egyetemeken és a médiában folyó boszorkányüldözés, a teljesen elhibázott pozitív diszkrimináció, tetézve a növekvő munkanélküliséggel és leszakadással, fokozatosan egyre több embert radikalizál.

S ha mindez berobban? Akkor már kevés lesz Mandelát idézni. Sőt, megkockáztatom, John Lennon sem menti meg a helyzetet.