Vélemény és vita
Szétfoszlott idea
Az emberi jogok világnapját december 10-én ünneplik, annak apropóján, hogy 1948-ban ezen a napon fogadta el az ENSZ közgyűlése az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát.
Döbbenetes, embertelen, azonban egy kissé pikáns is, hogy az Egyesült Államok szenátusi jelentése, amely a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) brutális vallatási módszereiről készült, egy nappal az „emberi jogok világnapja” előtt került a nyilvánosság elé. Vagy inkább szándékosan történt így? Hiszen általában ilyen véletlenek nem szoktak megesni a politikában, azon a terepen, ahol manapság mérnöki pontossággal igyekeznek a „tanácsadók” megtervezni egy-egy fontos témát, illetve annak politikai kifutását. Aztán nagyítóval lesik, hogy a hatás-ellenhatás spirálja mit hoz elő a közösségből – pontosabban a többségből, a demokrácia különös játékszabályai szerint. Hogy aztán azok szerint formálják tovább a közbeszédet.
Az emberi jogok világnapját december 10-én ünneplik, annak apropóján, hogy 1948-ban ezen a napon fogadta el az ENSZ közgyűlése az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. A deklaráció bevezetője szerint „tekintettel arra, hogy az emberiség családja minden egyes tagja méltóságának, valamint egyenlő és elidegeníthetetlen jogainak elismerése alkotja a szabadság, az igazság és a béke alapját a világon…”
Idézzük csak az első cikkelyt! „Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek.” Aztán elolvassuk a szenátusi jelentést: az alvásmegvonást, a vízbe fojtást, a fúrógépet… És így tovább az emberi gonoszság megannyi formáját. Egy idea pedig szép lassan illúzióvá, majd lila köddé válik; végül szertefoszlik és eltűnik…
A most tabula rasát követelő Obama-adminisztráció voltaképp a színházi dramaturgia szigorú szabályai szerint járt el. Ha a cél az volt, hogy saját kezeit mossa, az ellenfeleiét pedig tovább piszkítsa, és politikai tőke szempontjából minél nagyobb hozamra tegyen szert, akkor erre a legalkalmasabb időpontot választotta. És nyert! Mintha az eddig is sejtett cselekedetek alól felmentést adna az őszinteség, illetve a politikai ellenfelekre való kenés és a visszamutogatás. Farizeus magatartás! Farizeus, mert az amerikai demokrácia gyakorlata rendszerszinten torkollott az erőszakba. És akkor elő lehet venni a 20. századi történelemkönyveket!
Az Egyesült Államok a hidegháború megnyerése után gátlástalanul próbálta kiépíteni egy új birodalmi rendszer alapjait. A pénzzel – ha kellett, akkor harci eszközökkel – vívott hódító küzdelmei nem kímélték a szövetséges nyugat-európai országokat sem. Voltaképp az unión belül is a megosztás és gazdasági érdekérvényesítés volt számára a legfontosabb. És ezt kaptuk mi, magyarok is, amikor „átléptünk” a nyugati táborba. Ám kaptunk vele egy ideát is. A szabadság eszméjét, amely szerint az életünk teljesebbé és jobbá válhat.
Most, a szenátusi jelentések után, úgy gondolom, nem az a következmény a helyes, ha megbüntetnek néhány ügynököt, esetleg felelősségre vonnak egy-két köztisztviselőt. Sokkalta lényegesebb lenne egy globális méretű önvizsgálat. Az emberiség jövőjének újragondolása. Hisz most az az ország vált a szabadság legádázabb ellenfelévé, amely éppen a szabadság eszményét testesítette meg a földgolyón. Vizet prédikál és bort iszik most Amerika. A világ pedig egy ideát veszít éppen el. De a történetnek még koránt sincs vége. Hisz annak az erőszakos Iszlám Államnak, illetve a világon mindenhol élő követőinek még a szemébe kell egyszer néznünk, amelyet lélekben az Egyesült Államok által működtetett kínzókamrák sötétségében alapítottak meg. Mindnyájunk „Aki karddal öl, kard által vész el”, az erőszak pedig erőszakot szül. Készülhetünk…