Vélemény és vita
Szeret-nem szeret helyett érdekek
Álláspont. Törökországot és Erdogan elnök rendszerét lehet szeretni vagy nem szeretni, de figyelmen kívül hagyni semmiképpen nem
Angliának nincsenek örök barátai, Angliának nincsenek örök ellenségei, Angliának érdekei vannak – fogalmazta meg a Lord Palmerston egykori brit miniszterelnöknek tulajdonított mondás velősen a későbbi realista politikai iskola egyik alapgondolatát. Bár Lord Palmerston szavai eléggé nyersen hatnak, megfogalmazójuk nem árult zsákbamacskát. Magyarország esetében talán ennyire markánsan nem fogalmazható meg az állítás, elég csak mondjuk Lengyelországra gondolnunk, de Orbán Viktor magyar miniszterelnök sem árult zsákbamacskát: már korábban egyértelműsítette, hogy a Berlin–Moszkva–Ankara háromszögben Magyarországnak arra kell törekednie, hogy mindhárom pólussal jó kapcsolatot ápoljon. Ezt szolgálja most is a miniszterelnök és az őt kísérő küldöttség útja Törökországba. Abba a Törökországba, amely alig kilencszáz kilométerre található hazánktól, és nyolc magyarországnyi lakossága egy hétszázmilliárd dolláros GDP-jű gazdaságot alkot. Abba a Törökországba, amely oroszlánrészt vállal a migrációs válság kordában tartásában, és a NATO második legnagyobb hadseregével Európa védelmének fontos eleme.
A magyar külügy egyszerűen nem hagyhat figyelmen kívül egy ilyen országot, akár egyetért a belpolitikai helyzetével, akár nem. Utóbbi nem is feladata a magyar kormánynak, nem erre kapták a felhatalmazásukat a választásokon. Ahogy Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter fogalmazott: Magyarországtól senki nem várja el a világpolitikai válságok megoldását, ezért a gazdaság áll külpolitikája fókuszában, és az az elsődleges feladata, hogy felismerje a magyar nemzeti gazdasági érdekeket, és segítsen azokat érvényre juttatni.
Elkezdhetünk persze feltételeket szabni más országoknak gazdasági kapcsolatainkért cserébe, de hamar egyedül maradnánk, és a véleményből nehezebb fejleszteni a nemzetgazdaságot. Természetesen ekkor is felhangzanának a kritikák: a kormány sértett gyerekként előbbre helyezi elvi kifogásait a magyar emberek érdekeinél. Ankarában most megtudhatták, hogy Magyarország jó gazdasági partner, és nem dobja sutba saját és állampolgárai érdekeit.
Szemben az Európai Unió sok más tagországával, amelyek eltartott kisujjal mostohagyerekként kezelik Törökországot, és folytatják vele a se veled-se nélküled kapcsolatot. Hitegetik a csatlakozás lehetőségével, hol közelebb engedve az unióhoz, hol pedig ellökve, miközben egyértelmű, hogy Törökország uniós felvétele még évtizedekig nem lehet realitás. A tűzzel játszanak: a török vezetés majdnem hárommillió menekültet tart az ország területén, és az Európai Unió tagországai, különösen a balkáni migrációs útvonal által érintett államok számára nagyon nem mindegy, Törökország hogyan kezeli a kezében lévő „migránsbombát”, amit bármikor ledobhat a kontinensre. Ankara ugyanakkor fontos szerepet játszhat Európa energiafüggőségének csökkentésében Moszkvától, és a terrorizmus elleni harcban is fontos szerepet tölt be.
Bátran ajánlhatjuk most Orbán Viktor miniszterelnök szavait az európai döntéshozók figyelmébe, amelyekkel figyelmeztetett: Törökország nélkül a „modern kor két nagy bajával” – a terrorizmussal és a nemzetközi migrációval – szembeni fellépésben nem lehetünk sikeresek.
Tetszik vagy nem tetszik, Európának és Magyarországnak elemi érdeke a jó kapcsolat Törökországgal, és a magyar kormány az ügyben egyértelműen azt teszi, ami a feladata: az ország érdekeit képviseli, az öncélú moralizálást pedig meghagyja azoknak, akik megengedhetik maguknak. Törökországot és Erdogan elnök rendszerét lehet szeretni vagy nem szeretni, de figyelmen kívül hagyni semmiképpen nem.
A magyar külügy egyszerűen nem hagyhat figyelmen kívül egy ilyen országot, akár egyetért a belpolitikai helyzetével, akár nem. Utóbbi nem is feladata a magyar kormánynak, nem erre kapták a felhatalmazásukat a választásokon. Ahogy Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter fogalmazott: Magyarországtól senki nem várja el a világpolitikai válságok megoldását, ezért a gazdaság áll külpolitikája fókuszában, és az az elsődleges feladata, hogy felismerje a magyar nemzeti gazdasági érdekeket, és segítsen azokat érvényre juttatni.
Elkezdhetünk persze feltételeket szabni más országoknak gazdasági kapcsolatainkért cserébe, de hamar egyedül maradnánk, és a véleményből nehezebb fejleszteni a nemzetgazdaságot. Természetesen ekkor is felhangzanának a kritikák: a kormány sértett gyerekként előbbre helyezi elvi kifogásait a magyar emberek érdekeinél. Ankarában most megtudhatták, hogy Magyarország jó gazdasági partner, és nem dobja sutba saját és állampolgárai érdekeit.
Szemben az Európai Unió sok más tagországával, amelyek eltartott kisujjal mostohagyerekként kezelik Törökországot, és folytatják vele a se veled-se nélküled kapcsolatot. Hitegetik a csatlakozás lehetőségével, hol közelebb engedve az unióhoz, hol pedig ellökve, miközben egyértelmű, hogy Törökország uniós felvétele még évtizedekig nem lehet realitás. A tűzzel játszanak: a török vezetés majdnem hárommillió menekültet tart az ország területén, és az Európai Unió tagországai, különösen a balkáni migrációs útvonal által érintett államok számára nagyon nem mindegy, Törökország hogyan kezeli a kezében lévő „migránsbombát”, amit bármikor ledobhat a kontinensre. Ankara ugyanakkor fontos szerepet játszhat Európa energiafüggőségének csökkentésében Moszkvától, és a terrorizmus elleni harcban is fontos szerepet tölt be.
Bátran ajánlhatjuk most Orbán Viktor miniszterelnök szavait az európai döntéshozók figyelmébe, amelyekkel figyelmeztetett: Törökország nélkül a „modern kor két nagy bajával” – a terrorizmussal és a nemzetközi migrációval – szembeni fellépésben nem lehetünk sikeresek.
Tetszik vagy nem tetszik, Európának és Magyarországnak elemi érdeke a jó kapcsolat Törökországgal, és a magyar kormány az ügyben egyértelműen azt teszi, ami a feladata: az ország érdekeit képviseli, az öncélú moralizálást pedig meghagyja azoknak, akik megengedhetik maguknak. Törökországot és Erdogan elnök rendszerét lehet szeretni vagy nem szeretni, de figyelmen kívül hagyni semmiképpen nem.