Vagy inkább a katarinak nevezett zsoldosválogatott ellen. Sikerrel. Bár a hét végén véget ért férfi kézilabda-világbajnokságon a hazai arab csapat a döntőbe jutott, végül kikapott Franciaországtól.
Sokat fizetett az ezüstért is. Előbb megvette a vb rendezési jogát, aztán vásárolt magának egy tucat klasszist (tunéziait, montenegróit, bosnyákot, kubait, franciát, spanyolt és egyiptomit), majd megfizetett néhány száz szurkolót, és talált pár egészen készséges bírót. Csodálatos menetelés volt. Az összeszokott, hosszú hónapok óta együtt készülő „klubcsapat” – amely katari mezben játszott – bekerült a fináléba. S bár a kiejtett németek és a lengyelek is csalást kiáltottak, ez a végeredményen nem változtatott. Szép új sportvilág. A következő vébén talán már Kuvaittal harcolhatnak az aranyért.
Miért lepődnénk meg?
Katar és szomszédai olajjal fizetik meg Amerika barátságát – nem is bombázzák őket agyon – és a világ figyelmét, vásárolnak bankokat, hoteleket, szigeteket, klubokat, munkásokat, orvosokat, nézőket, most meg már válogatottat is. Még jó, hogy a kultúrának nincs nagy értéke, tele lenne Nobel-díjas írókkal a Közép-Kelet, vidáman írna a sok független művész a Korán virágairól, dühösen ostorozva ifjúkori önmagát, aki még a borospincéket látogatta a mecsetek helyett.
Én, bűneimtől megtisztult katari-magyar újságíróként alig várom a 2022-es futball-világbajnokságot, vajon, milyen csapatot raknak össze a hazaiak? Mikor törli el a futballszövetség azt az ósdi, nacionalista szabályt – a kézilabdában pár évet kell csak kihagyni két válogatott „között” –, hogy csak egyetlen nemzeti csapatban játszhat az ember? Megfizetik a FIFA-t, és máris olvashatjuk, hogy „megújul a futball!”. A 2022-es katari tornáig megvehetnék Lionel Messit, Cristiano Ronaldót és Thomas Müllert, fémalkatrészt szerelhetnek a már visszavonult Zinedine Zidane testébe, és már kész is a világválogatott. Örvendj világ, előre a mesterséges felhők alatt összesípolt katari aranyért!