Vélemény és vita
Szentségtelen szövetség
Álláspont. Igazán fájdalmas gyomros volt az osztrák liberálisoknak az elnökválasztás első fordulójának eredménye.
„Jó éjszakát, Ausztria! Elköltözöm! Hogy lehetnek az emberek ennyire hülyék?!” – igazán fájdalmas gyomros volt az osztrák liberálisoknak az elnökválasztás első fordulójának eredménye. Ne lepődjenek meg a hisztérikus reakciókon, a szoros eredményt jósoló felmérések után tényleg váratlanul jött, hogy a szabadságpárti Norbert Hofer körülbelül harmincöt, míg a zöldpárti liberális Alexander Van der Bellen huszonegy százalékot szerzett.
Még csak az első fordulón van túl Ausztria, de a választók máris történelmet írtak, először fordul ugyanis elő, hogy az ország következő elnöke egészen biztosan nem a két hagyományos nagy párt soraiból kerül ki. A néppárti-szociáldemokrata nagykoalíció jókora pofont kapott, jelöltjeik ugyanis összesen sem kapták meg a szavazatok negyedét. Figyelembe véve, hogy ezt a kampányt is a bevándorlás kérdése uralta, okkal jutunk arra a következtetésre, hogy a kormány migrációs politikájával nagyjából senki sem elégedett. A szabadságpárti szavazókat nem tudták átverni a hirtelen jött bekeményítéssel. Bár a liberálisok émelyítő elitizmussal hülyézik le az FPÖ szavazóit, attól még ők nagyon is emlékeznek arra, hogy Faymann kancellár tavaly nácizmust vizionált Magyarországon, és olyan stílusban szidta az osztrák jobboldaliak számára szimpatikus bevándorláspolitikát folytató Orbán Viktort, hogy a szabadságpárti vezetők nem győztek bocsánatot kérni a nevében. De nem kell ilyen messzire visszamenni az időben, hiszen hiába a szigorított migrációs politika, Andreas Khol néppárti elnökjelölt még a kampányban sem mulasztott el odaszúrni egyet a magyar kormánynak. Ami pedig a baloldali és liberális szavazókat illeti, az ő bevándorláspárti nézőpontjukból a nagykoalíció szánalmas módon loholt az FPÖ-s szavazatok után.
Május 22-én, a második fordulóban Norbert Hofer és Alexander Van der Bellen közül lehet választani. A részletes eredmények és a választók hátterére vonatkozó felmérések is egyértelműen mutatják a társadalmi törésvonalat. Van der Bellenre jellemzően az urbánus értelmiség szavazott, megnyerte Bécset is, legalábbis annak belső kerületeit. Azonban egyértelműen Hofer mellett tette le a voksát a munkásosztály, az értelmiség egy része, no meg a vidék. Ha a térképet nézzük, Ausztria egy-két kis folttól eltekintve kék, azaz szabadságpárti. A második forduló eredményét nehéz megjósolni, hiszen egyik kieső jelölt szavazóiról sem lehet kijelenteni egyértelműen, hogy kit fognak választani, ráadásul negyven százalék egyáltalán nem ment el szavazni vasárnap.
Van der Bellen eredménye megmutatta a bevándorláspárti liberális értelmiség erejét, Hofer győzelme pedig előcsalogatta a legrosszabb oldalukat. Az azon való arrogáns élcelődés, hogy Hofer nyert az alacsonyabb végzettségűek között, meglehetősen visszatetsző, a választás eredményének megkérdőjelezése azonban komolyan el is gondolkodtat. Bécs szociáldemokrata polgármestere, Michael Häupl a végső szabadságpárti győzelem megakadályozásáról beszélt, az Offenzíva a Jobboldal Ellen nevű antifasiszta csoportosulás már tüntetést is hirdetett, maga Van der Bellen pedig korábban arról beszélt, hogy államfőként jó eséllyel élne azon jogával, hogy ha a Szabadságpárt nyer, nem ad nekik kormányalakítási megbízást, inkább feloszlatja a parlamentet. A liberálisok csak a szokásos formájukat hozzák, a baloldal pedig beállt a kórusba.
Faymann kancellár is közölte, hogy Van der Bellent fogja támogatni, jó hogy, hiszen a Zöldek nem veszélyeztetik a nagykoalíció egyre ingatagabb trónját, sőt, adott esetben meg is menthetik azt. Az osztrák szociáldemokraták önsorsrontó módon magyar barátaik példáját követve keresik a liberálisok kegyét, ahelyett hogy felismernék a nyilvánvaló tényt, hogy az általuk képviselni hivatott társadalmi osztály a Szabadságpártot választotta, nem kis részben annak bevándorláspolitikája miatt.
Ne feledkezzünk meg azonban a jobbközépről! A Néppárt nem vette jó néven Van der Bellen fenti kijelentését, szerintük ugyanis ezzel a zöldpárti politikus azt vetítette előre, hogy erővel rákényszerítené Ausztriára a baloldali politikát, semmibe véve a választók akaratát. Egyáltalán nem biztos, hogy a néppárti szavazók, különösen a vidékiek, beállnak a Hoferrel szembeni „antifasiszta”, „demokratikus” blokkba. Már csak azért sem, mert a tavalyi év tartományi választásai megkongatták a vészharangot a pártban, több néppárti politikus is jelezte, hogy nem akar a szociáldemokratákhoz láncolva tovább zuhanni. A felső-ausztriai néppárti-szabadságpárti koalíció könnyen lehet, hogy az országos együttműködés főpróbája.
Az osztrák elnökválasztás fordulatot hozhat Ausztriában. Akár összeáll sikerrel Hofer ellen a baloldali-liberális szentségtelen szövetség, akár nem, Faymann kancellárnak komolyan el kell gondolkodnia május 23-án, hogy mégis, kit képvisel az ő kormánya.
Még csak az első fordulón van túl Ausztria, de a választók máris történelmet írtak, először fordul ugyanis elő, hogy az ország következő elnöke egészen biztosan nem a két hagyományos nagy párt soraiból kerül ki. A néppárti-szociáldemokrata nagykoalíció jókora pofont kapott, jelöltjeik ugyanis összesen sem kapták meg a szavazatok negyedét. Figyelembe véve, hogy ezt a kampányt is a bevándorlás kérdése uralta, okkal jutunk arra a következtetésre, hogy a kormány migrációs politikájával nagyjából senki sem elégedett. A szabadságpárti szavazókat nem tudták átverni a hirtelen jött bekeményítéssel. Bár a liberálisok émelyítő elitizmussal hülyézik le az FPÖ szavazóit, attól még ők nagyon is emlékeznek arra, hogy Faymann kancellár tavaly nácizmust vizionált Magyarországon, és olyan stílusban szidta az osztrák jobboldaliak számára szimpatikus bevándorláspolitikát folytató Orbán Viktort, hogy a szabadságpárti vezetők nem győztek bocsánatot kérni a nevében. De nem kell ilyen messzire visszamenni az időben, hiszen hiába a szigorított migrációs politika, Andreas Khol néppárti elnökjelölt még a kampányban sem mulasztott el odaszúrni egyet a magyar kormánynak. Ami pedig a baloldali és liberális szavazókat illeti, az ő bevándorláspárti nézőpontjukból a nagykoalíció szánalmas módon loholt az FPÖ-s szavazatok után.
Május 22-én, a második fordulóban Norbert Hofer és Alexander Van der Bellen közül lehet választani. A részletes eredmények és a választók hátterére vonatkozó felmérések is egyértelműen mutatják a társadalmi törésvonalat. Van der Bellenre jellemzően az urbánus értelmiség szavazott, megnyerte Bécset is, legalábbis annak belső kerületeit. Azonban egyértelműen Hofer mellett tette le a voksát a munkásosztály, az értelmiség egy része, no meg a vidék. Ha a térképet nézzük, Ausztria egy-két kis folttól eltekintve kék, azaz szabadságpárti. A második forduló eredményét nehéz megjósolni, hiszen egyik kieső jelölt szavazóiról sem lehet kijelenteni egyértelműen, hogy kit fognak választani, ráadásul negyven százalék egyáltalán nem ment el szavazni vasárnap.
Van der Bellen eredménye megmutatta a bevándorláspárti liberális értelmiség erejét, Hofer győzelme pedig előcsalogatta a legrosszabb oldalukat. Az azon való arrogáns élcelődés, hogy Hofer nyert az alacsonyabb végzettségűek között, meglehetősen visszatetsző, a választás eredményének megkérdőjelezése azonban komolyan el is gondolkodtat. Bécs szociáldemokrata polgármestere, Michael Häupl a végső szabadságpárti győzelem megakadályozásáról beszélt, az Offenzíva a Jobboldal Ellen nevű antifasiszta csoportosulás már tüntetést is hirdetett, maga Van der Bellen pedig korábban arról beszélt, hogy államfőként jó eséllyel élne azon jogával, hogy ha a Szabadságpárt nyer, nem ad nekik kormányalakítási megbízást, inkább feloszlatja a parlamentet. A liberálisok csak a szokásos formájukat hozzák, a baloldal pedig beállt a kórusba.
Faymann kancellár is közölte, hogy Van der Bellent fogja támogatni, jó hogy, hiszen a Zöldek nem veszélyeztetik a nagykoalíció egyre ingatagabb trónját, sőt, adott esetben meg is menthetik azt. Az osztrák szociáldemokraták önsorsrontó módon magyar barátaik példáját követve keresik a liberálisok kegyét, ahelyett hogy felismernék a nyilvánvaló tényt, hogy az általuk képviselni hivatott társadalmi osztály a Szabadságpártot választotta, nem kis részben annak bevándorláspolitikája miatt.
Ne feledkezzünk meg azonban a jobbközépről! A Néppárt nem vette jó néven Van der Bellen fenti kijelentését, szerintük ugyanis ezzel a zöldpárti politikus azt vetítette előre, hogy erővel rákényszerítené Ausztriára a baloldali politikát, semmibe véve a választók akaratát. Egyáltalán nem biztos, hogy a néppárti szavazók, különösen a vidékiek, beállnak a Hoferrel szembeni „antifasiszta”, „demokratikus” blokkba. Már csak azért sem, mert a tavalyi év tartományi választásai megkongatták a vészharangot a pártban, több néppárti politikus is jelezte, hogy nem akar a szociáldemokratákhoz láncolva tovább zuhanni. A felső-ausztriai néppárti-szabadságpárti koalíció könnyen lehet, hogy az országos együttműködés főpróbája.
Az osztrák elnökválasztás fordulatot hozhat Ausztriában. Akár összeáll sikerrel Hofer ellen a baloldali-liberális szentségtelen szövetség, akár nem, Faymann kancellárnak komolyan el kell gondolkodnia május 23-án, hogy mégis, kit képvisel az ő kormánya.