Szellem, erény és a bot…

Chamfort francia író, XVI. Lajos titkárának szavai ma is irányt mutathatnak: „A szellem embere elveszett, ha a szellemhez nem járul erély is, nem elég, ha Diogenész lámpása a miénk, botjára is szükség van.” A hazai civilek többsége a terrorizmussal kapcsolatban unja már a parttalan vitákat, Brüsszel tehetetlenségét. A tagállamok nem követhetik Merkel, Schulz és Juncker közös kottáját. A CÖF–CÖKA óva inti a magyar parlamentet a terrorizmussal kapcsolatos alaptörvényi módosítás vitájának elhúzódásától.

A civilek nem riadnak vissza, ha terrorveszély esetén ideig-óráig egyéni szabadságjoguk is korlátozódik. Veszélyhelyzetben a legfontosabb a polgárok életének védelme. Ezért a védekezés minden lehetséges változata – az ésszerűség figyelembevételével – az állampolgári közösség érdekeit védi. Az információáramlás időszakos korlátozása, a banki pénzforgalom ellenőrzése, esetenként a hírek megszűrése sem ördögtől való. Az alaptörvény módosítása a mindenkori kormányok intézkedési lehetőségeit és azok határait rögzíti.

A képviselők, a politikai haszonszerzésük érdekében, nem akadályozhatják meg az elérhető legmagasabb fokú, megelőző és életvédő törvénymódosítást. Nem tehetik, mert erre az őket küldő választók részéről felhatalmazást nem kaptak. Az ország népe az alaptörvény módosítását elutasítókat név szerint szeretné látni. Ők azok, akik már 2006 után terrorveszéllyel fenyegették a békés ünneplőket, mesterlövészeket vezényeltek a belvárosi házak tetejére, követve kollaboráns érdekeiket. Jogszabályi kötöttségek ide vagy oda, kordonvárossá csúfították Budapestet, vízágyúkat működtettek, lovasattakot vezényeltek, gumilövedékekkel lőttek és „viperás” rendőröket vezényeltek a békés gyülekezések káoszosítására.

Ez, a magát baloldalinak tituláló ellenzék most az egyéni szabadságjogok félrevezető értelmezése mellett kötné gúzsba a felelős kormányzást, megakadályozva az azonnali reagálás lehetőségét a terroristák cselekedeteivel szemben. Úgy tűnik, nekik mindegy, hogy gyermekeink biztonságosan közlekedhetnek–e az utcán vagy sem, az sem számít, hogy a fontos közösségi helyek, metró, repülőtér, stadionok, kórházak védelme, azaz a közrend fenntartása minden mást megelőz.

A sötétség, köd, homály múltbeli alakjai most azért hátráltatják az alaptörvény kiegészítését, hogy egy esetleges terrortámadás idején teli szájjal kommunikálhassák a kormány cselekvőképtelenségét. Azt hiszik, eltitkolhatják eredeti szándékukat, hogy a migránsok befogadása azért fontos nekik, mert a foszladozó szavazótáborukat valakikkel pótolni kell. Elődeik példáját követik, csakúgy, mint Trianon előtt, Károlyi Mihály módjára. Legszívesebben leszerelnék a magyar honvédséget, és felszámolnák az ország védelmi rendszerét.

Néhány szót érdemes a radikális jobboldalról is mondani. Ők retorikájukban első helyre teszik a haza védelmét, fellépnek a kötelező kvótarendszer ellen és ellentmondanak a migránsok betelepítésére. Egyetértenek a honvédség bevethetőségével is. Egyetlen problémájuk, hogy mindez megegyezik a regnáló kormány javaslataival. Az emberek terrorizmust és gazdasági bevándorlást elutasító magatartásából nem lehet pártérdekű babérokat szerezni. Az ország népének többségi akaratát tudomásul véve, azt szolgálni illik. Remélhetjük, hogy a Jobbik nem kerül a szocliberálisok hálójába, ez nagy csalódás lenne saját táborának is.

A civilek bíznak a józan észben, amikor a haza védelme felülírja a hatalomszerzés mámorát. Európa határainak védelme az unió közös feladata. A tagországok határainak biztosítása pedig a szuverenitás elidegeníthetetlen tartozéka. A jelenlegi, az uniót vezető bürokrata elit nem meri magának feltenni a kérdést, vajon a most követett brüsszeli út hová vezet. Húsz–harminc év múlva hová jut Európa őslakossága? Nem tudnak válaszolni, mert nincsenek elképzeléseik, kimerülnek abban, hogy jelenlegi politikájukat kétes értékű taktikai elemekkel igazolják. Európának megújulásra, jövőjét megalapozó stratégiákra van szüksége. Az unió hajnala Kelet-Közép-Európából jön. A jóléttől eltunyult, egocentrikus nyugati civilizáció transzfúzióra szorul. A V4-ek, a balti államok és a nyugat-balkáni országok szoros együttműködése mentheti meg a kontinens jövőjét. Erőt és egységet kell mutatni. Az európai nemzetek egységes akaratú közössége egyenrangúan tárgyaljon a világ fontos dolgairól az Egyesült Államokkal, Oroszországgal és Kínával. Nincs helye az amerikai törekvésnek, amely egyoldalú érdekeket kíván az unió országaival szemben érvényesíteni.

Természetesen legyen az is világos, hogy az Egyesült Államok az Európai Unió szövetségese és egyik fő gazdasági partnere. Ha nem lejt a pálya, a kölcsönös előnyök kihasználása a felek számára nemcsak előnyös, hanem kötelező is. Az Egyesült Államoknak tanulnia kell abból, hogy társadalmi rendszere bármilyen jól működik otthon, az más nemzetekre nem adaptálható erőszakosan. Tévesnek bizonyult az arab tavasz vagy éppen az iraki háború koncepciója. Legyen az is világos, hogy Európát nem lehet a gyökereitől megfosztani és egy amerikai típusú föderációba gyömöszölni.

A NATO-ba tömörült szövetségeseknek tapasztalatból kell tudniuk, hogy a hidegháború rossz tanácsadó. Szíriában békét kell teremteni, az Iszlám Államot le kell győzni. Európa határainak védelmére a NATO hivatott. A katonai szövetségben kell megtalálni Törökország feladatait. Az ENSZ vezetésével kell megoldani a humanitárius feladatokat. A zsoldon vett szolgáltatások és barátság nem garantál biztonságos jövőt.