Vélemény és vita

Széchenyi Vizsolyban

A magyar kultúra egyik legfontosabb végvára, amely joggal várja és kéri a nemzeti érzelmű emberek folyamatos figyelmét.

Mikor járt gróf Széchenyi István Vizsolyban? Bár híresen nagy utazó volt, a legnagyobb magyar tudomásom szerint egyszer sem jutott el a magyar reformátusság egyik kultikus központjába, ahol az első teljes (az eredeti nyelvekről való) magyar bibliafordítást 1590-ben kinyomtatták. Ma mégis a kis abaúji községben rendezi meg a budapesti Széchenyi Társaság és a helyi református egyházközség a Nyelvében él a nemzet című nyelvművelő konferenciát. Ezt egyfelől az indokolja, hogy Széchenyinek a magyar anyanyelv ügye olyan fontos volt, hogy birtokainak egyévi jövedelmét ajánlotta egy, a magyar nyelv kifejtésére és a honpolgárok magyar szellemű nevelésére hivatott tudós társaság felállítására 1825-ben. Nyelv és szellem együtt, mert mint Széchenyi írta, a szólás még korántsem érzés, a nyelvnek pergése korántsem dobogása még a szívnek, és ekképp a magyarul beszélő, sőt legékesebben szóló korántsem magyar még.
Másfelől Vizsoly különleges spirituális és kulturális központ, amelynek kisugárzó és vonzerejére nemcsak a szűkebb környezetének, de az egész magyarságnak szüksége van.

Ami a szűkebb környezetet illeti, a huszonnegyedik órában vannak, mivel Vizsoly lakosságának idősebbik fele magyar, fiatalabbik fele cigány, s az évente a faluban születő harmincöt–negyven gyermek közül csupán minden tizedik magyar. Ahhoz, hogy Vizsoly ne csak a magyar református múltnak, de a jelennek és a jövőnek is része legyen, a helyi református lelkész szerint a helyi cigány családokat is meg kell nyerni, be kell vonni a keresztyén közösségi életbe. Ehhez pedig elengedhetetlen a Széchenyi által sokat emlegetett „erkölcsi és lelki felsőbbség”, az „olvasztói”, ma úgy mondanánk, integrációs képesség. Ráadásul nem csupán befelé, hanem kifelé is. Ugyanis a szlovák határhoz közel fekvő Vizsoly és környéke egyre kedveltebb lakás- és házvásárlási célterülete a mára teljesen elszlovákosodott Kassa jobb módú lakosainak. A szlovák nagyváros kulturális, sőt nyelvi kisugárzása egyre messzebb ér déli irányba is, gyorsítva és kiterjesztve a lopakodó asszimilációt, a magyar településekre bevonulva nem integrálódnak, nem kívánnak vegyülni a magyarokkal. Ezért a Vizsolyi Biblia szülőhelye, a magyar irodalmi nyelv bölcsője a magyar kultúra egyik legfontosabb végvára lett, amely joggal várja és kéri a nemzeti érzelmű emberek folyamatos figyelmét és támogató szeretetét, felekezeti hovatartozástól függetlenül.

A Pesti Vigadóban, a Magyar Művészeti Akadémia otthonában holnap este tartják a 28. Széchenyi-bált, s a rendező Széchenyi Társaság remélhetőleg ezt az alkalmat is megragadja arra, hogy a Duna-parti patinás palotába elhozza a távoli Vizsolyból a mai nyelvművelő konferencia üzenetét. Egyúttal ráirányíthatja a közvélemény figyelmét az idei Széchenyi-emlékévre, hogy igyekezzünk jobban megismerni, megérteni és ápolni a legnagyobb magyar szellemi és erkölcsi örökségét. Korunkban, amikor minden a gazdaság, a pénz, a profit, a fogyasztás, a jólét körül forog, különösen fontos, hogy megszívleljük, amit Széchenyi százhetvenöt éve A Kelet népében írt. Eszerint bár az anyagi fejlődés elengedhetetlenül szükséges, „nemzeti jóllétünket mégsem állítjuk anyagi sarkalatokra, mert nemzeti jóllétünknek egyedül nemzeti újjászületésünk, azaz alkotmányunknak tökéletes kiképzése, s mindenek előtt: nemzetiségünk megmentése és jövendő biztosítása szolgálhatnak alapul… szellemi alapokon emelkedik anyagi kiképzésünk; és nem viszont”.

Ha a gróf nem is járt Vizsolyban, ma minden bizonnyal ő is pártolná és támogatná az ott élő magyarok hit- és közösségépítő, őrállói küldetését.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom