Vélemény és vita
Szárnyaszegett vészmadarak
Böki a ballibek csőrét, hogy már a gólyák is felülnek a szárnyaló gazdaságról szóló populista kormánypropagandának, és a tavasz leheletével sorra hazatérnek
A gilicék e gesztussal magasról tesznek a hajdan oly kevély szabad madarak szellemi hagyatékára is. Mert a természet törvényeit követve az oktondi gázlómadarak ahhoz a szülőföldhöz éreznek vonzalmat, ahol – a huhogók szerint – tombol a diktatúra, az emberek rettegnek, bizonytalan a jövő, és ebből a siralomvölgyből, aki csak teheti, menekül.
A gólyák azonban a szenegáli szavannákon értesültek a kormány hétpontos családvédelmi akciótervéről. Ősi ösztöneiktől vezérelve nyomban felkerekedtek, hogy beszálljanak hazájukban a népességfogyás megállításába, rárepüljenek a bébibummra. És a messziről érkezett, sokat látott vándor fölényével csak legyintenek azokra az örök károgókra, akik kínjukban a családbarát programot elhibázottnak, nácikat idézőnek nevezik, az anyaságra készülő nőket tenyészállathoz hasonlítják, és a kisdedektől megtagadnák, hogy a mamájukat mamának szólítsák.
A tapasztalt vándormadarak arról is sokat tudnának kelepelni, hogy a jobb megélhetés reményében vagy kalandvágyból külhonba készülő fiataloknak idegenben milyen előre nem látható csapdákkal kell szembenézniük. A sikeres helytálláshoz például elengedhetetlen a szociális intelligencia, amelynek esetleges hiányosságai az itthoni megszokott környezetben talán fel sem tűnhetnek. Az idegen világban a beilleszkedés nehézségei közepette azonban a megingó önbizalom megerősítésére, a lépten-nyomon adódó kiszolgáltatott helyzetekben különösen fontosak lehetnek a jó munkatársi, baráti kapcsolatok, amelyek kiépítése feltételez egyfajta rátermettséget. Aki pedig a képzettsége alatti munkát vállal, például tanár létére mosogat vagy pizzafutár, azzal számolhat, hogy szellemileg elszigetelődik, elárvultnak érezheti magát. Szakemberek szerint a meghatározott időre tervezett, egy-egy adott cél, mondjuk a saját otthonhoz szükséges anyagiak előteremtésére külföldön munkát vállaló fiatalok jobban bírják a gyűrődést. Ami ugyanis rövid távon gazdagító tapasztalatot ad, az hosszú távon a gyökerektől elszakítottságot jelentheti, és nagyon változó, ki hogyan képes ezzel megküzdeni.
Persze vannak, akik idehaza sincsenek igazán a helyükön. A szárnyszegett vészmadárként vergődő ellenzéki politikusok például a májusi választások közeledtével gyakran már nem csupán saját pártjukkal, nem létező szövetségeseikkel, hanem magukkal sem találják a közös nevezőt. A nagy tülekedés közepette rég elveszítették önazonosságukat, viselkedésük nincs összhangban belső érzéseikkel és meggyőződéseikkel. Ezért hamis a zárt ajtóról visszapenderülés, műáldozatként a földön fetrengés. Menthetetlenül belegabalyodtak a pénz kelepcéjébe. A másfél milliós fizetések, pluszjuttatások bűvöletében ezek az elfuserált álbaloldali figurák, hazaárulóként megbélyegezve, frusztráltan, boldogtalanul, hajdani önmagukat meghazudtolva újabb idétlen akciókat magukból kipréselve kóvályognak az ország háza felett. Mint megannyi gólyafos a levegőben… A flaszterra érve majd nagyot toccsannak.
A gólyák azonban a szenegáli szavannákon értesültek a kormány hétpontos családvédelmi akciótervéről. Ősi ösztöneiktől vezérelve nyomban felkerekedtek, hogy beszálljanak hazájukban a népességfogyás megállításába, rárepüljenek a bébibummra. És a messziről érkezett, sokat látott vándor fölényével csak legyintenek azokra az örök károgókra, akik kínjukban a családbarát programot elhibázottnak, nácikat idézőnek nevezik, az anyaságra készülő nőket tenyészállathoz hasonlítják, és a kisdedektől megtagadnák, hogy a mamájukat mamának szólítsák.
A tapasztalt vándormadarak arról is sokat tudnának kelepelni, hogy a jobb megélhetés reményében vagy kalandvágyból külhonba készülő fiataloknak idegenben milyen előre nem látható csapdákkal kell szembenézniük. A sikeres helytálláshoz például elengedhetetlen a szociális intelligencia, amelynek esetleges hiányosságai az itthoni megszokott környezetben talán fel sem tűnhetnek. Az idegen világban a beilleszkedés nehézségei közepette azonban a megingó önbizalom megerősítésére, a lépten-nyomon adódó kiszolgáltatott helyzetekben különösen fontosak lehetnek a jó munkatársi, baráti kapcsolatok, amelyek kiépítése feltételez egyfajta rátermettséget. Aki pedig a képzettsége alatti munkát vállal, például tanár létére mosogat vagy pizzafutár, azzal számolhat, hogy szellemileg elszigetelődik, elárvultnak érezheti magát. Szakemberek szerint a meghatározott időre tervezett, egy-egy adott cél, mondjuk a saját otthonhoz szükséges anyagiak előteremtésére külföldön munkát vállaló fiatalok jobban bírják a gyűrődést. Ami ugyanis rövid távon gazdagító tapasztalatot ad, az hosszú távon a gyökerektől elszakítottságot jelentheti, és nagyon változó, ki hogyan képes ezzel megküzdeni.
Persze vannak, akik idehaza sincsenek igazán a helyükön. A szárnyszegett vészmadárként vergődő ellenzéki politikusok például a májusi választások közeledtével gyakran már nem csupán saját pártjukkal, nem létező szövetségeseikkel, hanem magukkal sem találják a közös nevezőt. A nagy tülekedés közepette rég elveszítették önazonosságukat, viselkedésük nincs összhangban belső érzéseikkel és meggyőződéseikkel. Ezért hamis a zárt ajtóról visszapenderülés, műáldozatként a földön fetrengés. Menthetetlenül belegabalyodtak a pénz kelepcéjébe. A másfél milliós fizetések, pluszjuttatások bűvöletében ezek az elfuserált álbaloldali figurák, hazaárulóként megbélyegezve, frusztráltan, boldogtalanul, hajdani önmagukat meghazudtolva újabb idétlen akciókat magukból kipréselve kóvályognak az ország háza felett. Mint megannyi gólyafos a levegőben… A flaszterra érve majd nagyot toccsannak.