Szárnyaszegett turul

Jelképes pillanat volt ez, az SZDSZ hattyúdala. A szabad madarak pártként végleg elreppentek. A „tudjuk, merjük, tesszük” múlt időbe került. Nem maradt más utánuk, csak az adósság. Sőt, milliárdos adóssághegyek.

Kifizetetlen ingatlanok tucatjai, amelyeket később az állam árvereztetett el, az adófizetőket ért veszteség még ezután is meghaladta a félmilliárdot. A posztkommunisták kegyeltjei – Magyar Bálinttól Konrád Györgyig – hadállásaikat áthelyezve léptek le a süllyedő hajóról, most Soros-kegyeltként üldözik a „maffiaállamot”, rettegnek jól fizetett hadállásokban, szerte a világ liberális ültetvényeiben.

Ki gondolta volna azonban, hogy a történelem ismétli önmagát? Ráadásul az esküdt ellenség képében és utóbb már hasonlatosságában is. Ki gondolta volna, hogy a Spinoza-házban a liberálisokat megkövető, keblére ölelő Vona Gábor hanukaüdvözletes Jobbikja Heller Ágnes filozófus és megmondóasszony legnagyobb bánatára az SZDSZ útjára lép? Hogy felfalja önmagát. Hogy feléli mindenét. Hogy Simicska kedvében járva felad mindent, mit addig hirdetett. A Jobbik a számvevőszéki vizsgálat szerint a júliusban esedékes költségvetési apanázst jelentősen meghaladó, több mint háromszázharmincegy-millió forint tiltott támogatást fogadott el még 2017-ben, emiatt az ezzel megegyező összegű bírságot is meg kell fizetnie. A tiltott vagyoni hozzájárulást elfogadó pártok ráadásul a kifogásolt juttatás összegét kötelesek a költségvetésbe befizetni, járandóságuk pedig ugyanennyivel csökken.

A Jobbik így olyan helyzetbe hozta magát, hogy momentán nem kap egy fillért sem. De láthatóan ez sem zavarja a vezéreit. A parlamenti frakcióban túlélik valahogy, a párttal meg lesz, ami lesz. Majd írnak ők is szép közleményeket, ahogyan az SZDSZ is tette, midőn a szabad madár szárnyát szegte.

Ne feledjük azt sem, hogy a Magyar Posta közleménye szerint a Jobbik az idén február és április eleje között a postát bízta meg választási reklámkiadványai országos kézbesítésével, de május végéig egyáltalán nem fizetett az elvégzett munkáért. Hatvanegymillió forinttal a postának is tartozik. Közben a pártszakadás folytán a távozók kikotyogták, hogy tanácsadók hadának fizettek havonta több százezer forintot. Szinte pörzsölték a pénzt.

Elpörzsölték.

Most meg utánuk az özönvíz. Tegnap például bejelentették a maguk kis Bokros-csomagját. Ezt tetézi, hogy saját szavazóikat is átverték, amikor az ÁSZ-büntetés kifizetésére adománygyűjtést szerveztek, mivel a pénzt nem erre költötték, hanem felélték. Az új elnökhelyettes, Gyöngyösi Márton maga ismerte be, ha valaki kéri, vissza kell fizetniük az adományokat. Jog szerint akkor is kötelesek lennének ezt tenni, ha nem kérik. Adományt kérni ugyanis a hatályos magyar törvények szerint csak célhoz kötötten lehet. Így viszont, hogy a hivatalos honlapjukon meghirdetett adakozást másra költötték, törvényt sértettek. Ahogyan a választási kampány idején is az országot beterítő plakátjaikkal, Simicska kegyéből, a milliárdos parancsainak és pénzének engedelmeskedve.

Annak idején az SZDSZ-nek még könnyű volt. Az MDF–SZDSZ-paktum, az állampárti és a KISZ-vagyon sorsának „elrendezése” idején az Állami Számvevőszéknek annyi hatásköre sem volt, mint a Madártani Intézetnek. A posztkommunistákat pártoló liberálisok ügyesen kitalálták a mulasztásos törvénysértés technikáit is. Megállapítani lehet, szankcionálni nem. A Jobbik turuljai e vívmányokat már nem élvezhetik.