Számonkérés

Az első személyes és legemlékezetesebb „élményem” volt, amikor a bizottsági meghallgatásra érkezett szocialista képviselő éppen mellettem foglalt helyet és verejtékezett, mint a csataló. Ez a kényszerű helyzet azonban nem tartott sokáig, ugyanis amikor a bizottság elnöke felszólította, pontosabban megkérte a beszámolóra, a láthatóan nyakig sáros szoci politikus ennyit mondott: „Csak az ügyvédem jelenlétében vagyok hajlandó nyilatkozni.” Ám mivel az ügyvéd nem volt a teremben, azon nyomban sarkon fordult és távozott. Az elnök, nyugtázva a helyzetet, annyit közölt, hogy köszönöm, akkor térjünk át a következő napirendi pontra.

Így utólag belegondolva, végigülve néhány vizsgálóbizottsági ülést, akkor még az is komoly eredménynek számított, hogy valaki, pontosabban egy korrupcióval összefüggésbe hozható személy egyáltalán méltóztatott megjelenni. A későbbiekben, mint ahogy legutóbb, már ez sem volt jellemző, sőt ha ilyen eset történik, az már egyenesen különleges. Mivel a vizsgálóbizottság ugyan hivatalos, ám nem végrehajtó szerv, és törvény sem kötelezi a meghívottakat a megjelenésre vagy a beszámolóra, szinte teljesen hiteltelen a működése, az eredményességet és a következményeket figyelembe véve pedig egy ingyencirkusz az egész. Legfeljebb annyi az értelme a meghallgatásoknak, hogy a képviselők felhívják a közvélemény figyelmét, hogy például a 4-es metróval kapcsolatos OLAF-jelentéssel, illetve az ahhoz hasonlatos korrupciós botrányokkal érdemes foglalkozni, annak valóban súlya van. Az már csak hab a tortán, hogy a vizsgálóbizottságok ülésére a képviselők egy része teljesen felkészületlenül érkezik, felületesek, vagy csak falaznak az azonos színben vagy azonos érdekekért küzdő politikustársaknak.

A show-műsor ugyanakkor folytatódik, a 4-es metró ügyét kivizsgálni hivatott gazdasági vizsgálóbizottság meghívásának egyéb elfoglaltságra hivatkozva sem Demszky Gábor, sem Bajnai Gordon, sem pedig Gyurcsány Ferenc nem tett eleget. Így pedig elég nehéz lesz kivizsgálni bármilyen ügyet. Mivel az OLAF-jelentés alapján az évszázad korrupciós botrányának is nevezhető a 4-es metró ügye, nyugodtan érdemes körülnézni, egy kicsit távolabb hogyan is működik a számonkérés. Minapi hír, hogy korrupció miatt tizenöt év börtönbüntetésre ítélték egy észak-kínai tartomány volt vezetőjét. A volt káder tizenöt év alatt állítólag negyvenmillió jüan (csaknem 1,7 milliárd forint) értékben fogadott el kenőpénzt. A hatóságok elrendelték az illető illegálisan megszerzett vagyonának elkobzását. A bíróság enyhítő körülményként vette figyelembe a politikus beismerő vallomását, valamint azt, hogy törvénytelenül megszerzett vagyonát is hajlandónak mutatkozott átadni.

Csak összehasonlításképpen, a 4-es metró építésével összefüggésben a jelentés szerint 166 milliárd forint kerülhetett illetéktelenekhez, akár pártkasszába is vándorolhatott pénz, ebből adódóan Magyarországnak 59 milliárd forint támogatást kell visszafizetnie. Az szinte elképzelhetetlen, hogy Magyarországon valamelyik közéleti személyiség visszaszolgáltassa a törvénytelenül szerzett vagyonát. Mint ahogy vélhetően az is, hogy a meghívottak részletes beismerő vallomást tegyenek a vizsgálóbizottság előtt, ha egyáltalán megjelennek.