Vélemény és vita
Szamárbőgés
A megfejtés olyan egyszerű, kedves Magyar Szamár. Az idézet Abraham Lincoln, az Amerikai Egyesült Államok 16. elnökének 1863. november 19-én Gettysburg új temetőjében elhangzott avatási beszédéből származik
„Korszellemidézés: »A néptől, a nép által, a népért!« Ki mondta és mikor? A megfejtés: Orbán Viktor. Ezt hirdeti címlapján a Magyar Hírlap.”
Így kezdődik a Magyar Szamár (leánynevén Magyar Narancs) hírportál lapunkat megszólító-megszóló-leszóló pénteki dolgozata, majd így folytatódik: „Az ötvenes éveket idéző retorikai bravúrt a nép- és nemzetmentésbe ágyazó értelmezés követi a belső hasábokon. A cikk szerint »a liberális demokrácia és jogállamiság kérdése egyébként vitákat kavart« a kongresszuson, de micsoda siker, hogy a Fidesz által képviselt álláspont érvényesült, azaz: »kikerült a liberális demokrácia értékeire való hivatkozás a dokumentumból és a kereszténydemokrácia értékei szerepelnek a szövegben«.”
Bár első blikkre nem egészen egyértelmű, hogy Orbán Viktornak vagy lapunknak (vagy is-is) tulajdonítja-e a portál anonim szerzője az „ötvenes éveket idéző retorikai bravúrt”, a szövegből végül is az dekódolható, hogy a magyar miniszterelnöknek a múlt csütörtöki európai néppárti kongresszuson elmondott beszéde – és az arról szóló pontos és hiteles tudósításunk – zökkentette ki a normális kerékvágásból, konkrétan Orbán eme buzdítása: „Írjuk fel újra a zászlónkra a régi igazságot: »of the people, by the people, for the people«, vagyis a néptől, a nép által, a népért! És újra győzedelmesek leszünk.”
A „korszellemidéző” Magyar Szamár szerzőjének (vagy szerkesztőségi cikkének?) ez a kijelentés maga a nagybetűs Botrány, Szégyen és Gyalázat, mert ezek szerint halvány sejtelme sincs arról, hogy ez a régi igazság kitől, mikor, hol hangzott el először. Ő a daliás „ötvenes évekre” tippel, amikor Rákosi pajtás gyakran elpanaszolta, hogy neki kilencmillió (magyar) fasisztával kell a szocializmust felépíteni – tán tőle, „a nép országát építő” sztálinista bűvészinastól származik a bonmot? Vagy valamelyik kommunista főideológustól: például Révai Józseftől, Lukács Györgytől? Netán a szocdem pártját többszörösen eláruló, Kádárnál is vérkommunistább Marosán „Buci” Gyuritól? Bármelyikre gondol vagy céloz, a mi túlbuzgó, alulművelt fülesünk nagyon téved. Mert neki mindig, mindennel kapcsolatban a gaz Orbán Viktor jut az eszébe, aki hol kommunista, hol fasiszta diktátor, de lehetőleg egyszerre mindkettő – ennyit tanult a minden (piszkos) lében két kanál filantróp milliárdos által gründolt szamáriskolában.
Pedig a megfejtés olyan egyszerű, kedves Magyar Szamár. Igaz, ehhez az 1950-es évek helyett jó másfél száz évet kell visszautaznunk az időben, a térben pedig mintegy hétezer kilométert nyugat felé. A fenti idézet ugyanis Abraham Lincoln, az Amerikai Egyesült Államok 16. elnökének 1863. november 19-én a pennsylvaniai Gettysburg új temetőjében elhangzott avatási beszédéből származik. Ugyanis Gettysburg városa mellett zajlott le 1863. július elején az amerikai polgárháború talán legvéresebb csatája, amelyben több mint ötvenezer katona esett el.
Amerika soha nem látott addig ilyen öldöklést, s az új temetőben konföderációs (déli) és uniós (északi) katonák egyformán nyughelyet kaptak. Lincoln mindössze két percig beszélt, mégis ezt tartják az amerikai történelem egyik leghíresebb és legjobb beszédének, zárómondatát az elmúlt 155 évben sokan sokszor idézték-idézik. Ez nagyjából így hangzik: „Szentül fogadjuk, hogy ezek a holtak nem hiába haltak meg, hogy ez a nemzet, Isten uralma alatt, újjászületik a szabadságban, és hogy az a kormányzat, amely a néptől, a nép által és a népért van, soha nem tűnik el a föld színéről.”
E rövid beszéd a politikai közösség, illetve közösségvállalás értelmét öntötte szavakba a nemzeti megbékélés és összetartozás szellemében. Hiszen azok a hősök, akik a gettysburgi csatamezőn elestek – északiak és déliek egyaránt! – az „életüket adták azért, hogy ez a nemzet éljen”. A zárómondat – amit Orbán Viktor a néppárti kongresszuson idézett – a nemzet, a szabadság és demokratikus kormányzat értékét jelöli meg mint olyant, amelyért érdemes az életet is föláldozni. A szabadság és a demokratikus berendezkedés együtt arra hivatottak, hogy hordozójukat, a nemzetet továbbörökítsék, „nemesen előrevigyék”, mert saját hitelességük is ettől függ. Aki ebből az 1950-es évek szabadság-, demokrácia- és nemzetellenes kommunista szellemét és/vagy retorikai bravúrját olvassa ki, az valóban nagy szamár.
Ezért a miniszterelnököt és a Magyar Hírlapot alantas módon rossz színben feltüntetni próbáló anonim tollforgatónak és megbízóinak Boethius római filozófus, államférfi híres mondásával azt üzenjük: si tacuisses, philosophus mansisses, azaz ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna. De spongyát rá – szamárbőgés nem hallatszik az égbe! Egyébként pedig elég nagy az Isten állatkertje, még a Magyar Szamár is elfér benne, egy eldugott zugban, az örökké zúgolódó, bajkeverő és a saját dugába dőlő pitiáner balfékek társaságában.
Így kezdődik a Magyar Szamár (leánynevén Magyar Narancs) hírportál lapunkat megszólító-megszóló-leszóló pénteki dolgozata, majd így folytatódik: „Az ötvenes éveket idéző retorikai bravúrt a nép- és nemzetmentésbe ágyazó értelmezés követi a belső hasábokon. A cikk szerint »a liberális demokrácia és jogállamiság kérdése egyébként vitákat kavart« a kongresszuson, de micsoda siker, hogy a Fidesz által képviselt álláspont érvényesült, azaz: »kikerült a liberális demokrácia értékeire való hivatkozás a dokumentumból és a kereszténydemokrácia értékei szerepelnek a szövegben«.”
Bár első blikkre nem egészen egyértelmű, hogy Orbán Viktornak vagy lapunknak (vagy is-is) tulajdonítja-e a portál anonim szerzője az „ötvenes éveket idéző retorikai bravúrt”, a szövegből végül is az dekódolható, hogy a magyar miniszterelnöknek a múlt csütörtöki európai néppárti kongresszuson elmondott beszéde – és az arról szóló pontos és hiteles tudósításunk – zökkentette ki a normális kerékvágásból, konkrétan Orbán eme buzdítása: „Írjuk fel újra a zászlónkra a régi igazságot: »of the people, by the people, for the people«, vagyis a néptől, a nép által, a népért! És újra győzedelmesek leszünk.”
A „korszellemidéző” Magyar Szamár szerzőjének (vagy szerkesztőségi cikkének?) ez a kijelentés maga a nagybetűs Botrány, Szégyen és Gyalázat, mert ezek szerint halvány sejtelme sincs arról, hogy ez a régi igazság kitől, mikor, hol hangzott el először. Ő a daliás „ötvenes évekre” tippel, amikor Rákosi pajtás gyakran elpanaszolta, hogy neki kilencmillió (magyar) fasisztával kell a szocializmust felépíteni – tán tőle, „a nép országát építő” sztálinista bűvészinastól származik a bonmot? Vagy valamelyik kommunista főideológustól: például Révai Józseftől, Lukács Györgytől? Netán a szocdem pártját többszörösen eláruló, Kádárnál is vérkommunistább Marosán „Buci” Gyuritól? Bármelyikre gondol vagy céloz, a mi túlbuzgó, alulművelt fülesünk nagyon téved. Mert neki mindig, mindennel kapcsolatban a gaz Orbán Viktor jut az eszébe, aki hol kommunista, hol fasiszta diktátor, de lehetőleg egyszerre mindkettő – ennyit tanult a minden (piszkos) lében két kanál filantróp milliárdos által gründolt szamáriskolában.
Pedig a megfejtés olyan egyszerű, kedves Magyar Szamár. Igaz, ehhez az 1950-es évek helyett jó másfél száz évet kell visszautaznunk az időben, a térben pedig mintegy hétezer kilométert nyugat felé. A fenti idézet ugyanis Abraham Lincoln, az Amerikai Egyesült Államok 16. elnökének 1863. november 19-én a pennsylvaniai Gettysburg új temetőjében elhangzott avatási beszédéből származik. Ugyanis Gettysburg városa mellett zajlott le 1863. július elején az amerikai polgárháború talán legvéresebb csatája, amelyben több mint ötvenezer katona esett el.
Amerika soha nem látott addig ilyen öldöklést, s az új temetőben konföderációs (déli) és uniós (északi) katonák egyformán nyughelyet kaptak. Lincoln mindössze két percig beszélt, mégis ezt tartják az amerikai történelem egyik leghíresebb és legjobb beszédének, zárómondatát az elmúlt 155 évben sokan sokszor idézték-idézik. Ez nagyjából így hangzik: „Szentül fogadjuk, hogy ezek a holtak nem hiába haltak meg, hogy ez a nemzet, Isten uralma alatt, újjászületik a szabadságban, és hogy az a kormányzat, amely a néptől, a nép által és a népért van, soha nem tűnik el a föld színéről.”
E rövid beszéd a politikai közösség, illetve közösségvállalás értelmét öntötte szavakba a nemzeti megbékélés és összetartozás szellemében. Hiszen azok a hősök, akik a gettysburgi csatamezőn elestek – északiak és déliek egyaránt! – az „életüket adták azért, hogy ez a nemzet éljen”. A zárómondat – amit Orbán Viktor a néppárti kongresszuson idézett – a nemzet, a szabadság és demokratikus kormányzat értékét jelöli meg mint olyant, amelyért érdemes az életet is föláldozni. A szabadság és a demokratikus berendezkedés együtt arra hivatottak, hogy hordozójukat, a nemzetet továbbörökítsék, „nemesen előrevigyék”, mert saját hitelességük is ettől függ. Aki ebből az 1950-es évek szabadság-, demokrácia- és nemzetellenes kommunista szellemét és/vagy retorikai bravúrját olvassa ki, az valóban nagy szamár.
Ezért a miniszterelnököt és a Magyar Hírlapot alantas módon rossz színben feltüntetni próbáló anonim tollforgatónak és megbízóinak Boethius római filozófus, államférfi híres mondásával azt üzenjük: si tacuisses, philosophus mansisses, azaz ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna. De spongyát rá – szamárbőgés nem hallatszik az égbe! Egyébként pedig elég nagy az Isten állatkertje, még a Magyar Szamár is elfér benne, egy eldugott zugban, az örökké zúgolódó, bajkeverő és a saját dugába dőlő pitiáner balfékek társaságában.