Svéd kartell

Kitartó kritikusaink közé tartozik a svéd liberális európai parlamenti képviselő, Cecilia Wikström is, aki évek óta sürgeti, hogy Brüsszel büntesse meg végre Magyarországot. Úgy igazán. Hasonló véleményen van párttársa, Birgitta Ohlsson volt európai ügyi miniszter is.

Pedig Svédországból is érdekes hírek érkeznek. Például ez: szombaton megegyezett a svéd kormánykoalíció az ellenzéki tömörüléssel arról, hogy a hatalmon maradásért cserébe végrehajtja annak költségvetési tervét, majd – amennyiben egyikük sem szerez abszolút többséget négy év múlva – akkor sem alakít kormányt a választások után, ha történetesen megnyeri azt. Nem mellékesen a magyar demokráciát féltő Wikström és Ohlsson asszony pártja is tagja annak az ellenzéki tömörülésnek, amely belezsarolta a svéd kormányt ebbe az alkuba. Ilyen erkölcsi magaslatról érdekes Magyarország elleni szankciókért kiáltani.

Nincs a demokráciának olyan felfogása, amely alapján ez a hír nem megdöbbentő.

Az idei parlamenti választásokon vereséget szenvedett a Fredrik Reinfeldt volt kormányfő pártja a Mérsékeltek által vezetett szövetség, amelynek rajtuk kívül a Kereszténydemokraták, a Liberális Néppárt és a Középpárt voltak tagjai. Az összefogás legerősebb ereje Reinfeldt pártja, ők huszonhárom százalékot kaptak legutóbb. Kormányt végül a harmincegy százalékot elért szociáldemokraták és a nagyjából hétszázalékos zöldek alakítottak. A kormánykoalíció költségvetési tervezete azonban megbukott a stockholmi parlamentben. A mérleg nyelve az euroszkeptikus, a bevándorlás korlátozását követelő Svéd Demokraták (SD) volt. Az idei választásokon – meglepetésre – egészen tizenhárom százalékig erősödő párt az ellenzéki javaslatot támogatta, s egyértelműsítette a különböző szövetségek tagjaival: a bevándorlás jelentős korlátozására vonatkozó követeléseiből nem enged akkor sem, ha kormányozhatatlanná válik ettől az ország. Az ellenzéki párt támogatottsága a felmérések szerint ma már tizenhat százaléknál jár, egyre növekvő tábora a svéd jóléti rendszerre nézve is veszélyesnek tartja a korlátozatlan bevándorlást. A bal- és jobbközép pártok megegyezése – amit a svéd sajtóban már hatalmi kartellnek is neveztek – nem tér ki a bevándorlás témakörére, Asa Romson zöldpárti miniszterelnök-helyettes azonban egyértelműsítette: nem változtatnak az eddigi megállapodásokon, nyitva maradnak a kapuk.

A svéd kormány, valamint „nagykoalíciós” partnereinek egyike sem bírja önállóan a választópolgárok egyharmadának támogatását, szóval nehéz azt mondani, hogy figyelmen kívül hagyhatná az SD szavazóinak véleményét. A szomszédos Norvégiá-ban és Dániában az euroszkeptikus pártok be tudtak illeszkedni a politikai mainstreambe, a svéd pártok azonban úgy döntöttek, hogy stigmatizálják és karanténba zárják a Svéd Demokratákat.

Stefan Löfven szociáldemokrata kormányfő „az ország kormányozhatósága érdekében” belement a cikk elején említett roppant kellemetlen alkuba. Ezzel egyrészt megelőzte a már meglebegtetett előre hozott választásokat – ahol a Svéd Demokraták jó eséllyel megerősödnének –, és megmentette a saját székét is: Löfven a megegyezés napján keserűen beszélt arról, hogy a jobbközép szövetség meg akarta szerezni a hatalmat.

Bár pozícióját valóban megtartotta a miniszterelnök, a választók bizalmát nehezebb lesz. A jobbközép kormányt ugyanis – ha szűken is – éppen azért szavazták le, mert gazdaságpolitikája ugyan sokaknak kedvezett, ám veszélyeztette a svéd jóléti rendszert. A szociáldemokrata szavazók akarata ezzel a nehezen kimagyarázható döntéssel háttérbe szorult, és a mostani megállapodás szerint négy év múlva sem lesz több értelme elmenniük szavazni. A svéd demokráciában...