Sunnyogók

Majdnem olyan hatékonyak, mint az internetes kommentek. Igaz, nevet írnak alájuk, nem mint az alamuszi új kor sunyi névtelenjei az online felületeken, ám lényegük ugyanaz. A legtöbb esetben a provokáció, uszítás, hazugság.

A Népszabadság című, egykor szebb napokat látott balliberális napilapban 2015. április 29-én megjelent egy levél, amelynek szerzője a magyar katolikus egyház véleményét firtatja a legújabb nemzeti konzultációról. A bevándorlásról és a terrorizmusról szóló konzultáció kezdeményezését Orbán Viktor április 24-én rádióinterjúban jelentette be. A Népszabadság levélírója azonnal tollat ragadott, hiszen ezzel kapcsolatos kérdései már április 27-én megérkeztek az egyházi hivatalba és a napilap szerkesztőségébe.

Furcsa elképzeléseik lehetnek némelyeknek az egyházról. Valami szuperhivatalnak gondolják, amelynek villámgyors ügyfélszolgálata azonnal válaszol, lehetőleg a Népszabadság másnapi lapzártájához igazodva.
Az egyház a miniszterelnöki kezdeményezésről, a nemzeti konzultáció tervezett tizenkét pontjáról kizárólag a sajtóból értesült. Annak tartalmát előzetesen nem látta, arról nem kérték a véleményét. A nemzeti konzultációval kapcsolatban hivatalosan nem keresték meg, semmi ehhez kötődő anyagot nem kapott.
Többek között ezért nem célszerű már most nyilatkozni róla, okosabb lehet a végső dokumentumról véleményt alkotni. Igaz, a sajtóból tudni, hogy a magyarországi és az európai parlament különféle pártjainak tagjai és a balliberális megmondóemberek már hozzászóltak az egyértelműen és rendkívül erőszakosan politikai síkra szorított kérdéshez, ám ez nem jelenthet semmiféle sürgető kényszert az egyháznak.

Még akkor sem, ha egyesek akkora hatalmat képzelnek a római katolikus egyház mögé, ami például kötelezővé tenne a politikai hatalom vezetőinek bármiféle egyeztetést, engedélykérést, egyezkedést a – kétségtelenül legnagyobb létszámú és legerősebb – egyház szervezetével, annak elöljáróival. Amúgy pedig Orbán Viktor református. Éppen ezért érthetetlen, hogy az olvasói levél írója és a szöveg megjelenését segítő szerkesztője miért nem a protestáns egyház hivatalaiban érdeklődik, ha már úgy véli, a miniszterelnöknek hitbéli támaszra, lelki segítségre lehet szüksége a nemzeti konzultáció bejelentéséhez.

Amit pedig a római katolikus egyház hozzátehet ehhez az alapvetően politikai jellegű párbeszédhez, az Ferenc pápának a vándorlók és menekültek világnapja alkalmából kiadott intelmeiből idézhető ide: „Az egyház, amely nem ismer határokat és mindenki édesanyja, terjeszti a szolidaritás és befogadás kultúráját az egész világon, minden nép között, és ezért senkit sem szabad haszontalan, rossz helyen tartózkodó vagy kiselejtezendő személynek tekinteni… Korunkban ugyanis, tanúi vagyunk egy valóban széles körű migrációnak; sokan elhagyják származási helyüket, kockázatos utazásokra vállalkoznak, magukkal cipelik reményeikkel, félelmeikkel és vágyaikkal teli poggyászaikat, és emberibb életfeltételeket keresnek. Ez a vándormozgalom azonban nem ritkán bizalmatlanságot és ellenségeskedést idéz elő még a keresztény közösségekben is, még mielőtt bárki megismerte volna az említett személyek sorsát, üldöztetését, vagy éppen nyomorát. Ezek a gyanakvások és előítéletek ilyenkor konfliktusba kerülnek a bibliai paranccsal, miszerint: tisztelettel és együtt érző szeretettel be kell fogadnunk a szükséget szenvedő idegent.”

Röviden tehát: az elvándorlás globális jelenségére a felebaráti szeretet és az együttműködés globalizációjával kell válaszolnunk. Nem pedig olvasói levelekkel.