Stasipuzzle

Irigyeltük a németeket, hogy mindent megtudhatnak a negyvenesztendős keletnémet múltról. Aztán a Kohl kancellárra vonatkozó adatok zárolása után kicsit elcsodálkoztunk. Megismerheted besúgódat, de bizonyos nagypolitikai összefüggéseket nem? Például hogy Franz Joseph Strausst belülről mi mozgatta, amikor kölcsönhöz segítette a pénzügyi csőd szélén álló honeckeri vezetést 1983-ban? A feltárt adatok juttatták el a nyomozókat egy, a volt NDK területén „alámerült” RAF terrorista leányzónak a nyomára, és Sascha Andersonról, a berlini Prenzlauer-Berg ellenzéket játszó művészvilágának népszerű figurájáról és Nyugaton is kedvelt írójáról megtudhattuk, hogy nemcsak a nagyközönség számára írt.

Amikor Roland Jahn, az egykori keletnémet polgárjogi harcos 2011-ben Marianna Birthlertől átvette a BStU vezetését, a hivatal elkezdett kirakósdit játszani. A játékot akár Stasipuzzle-nak is nevezhetjük, 2013-ra elkészült az a szoftver, amely tizenhatezer zsáknyi irat hatszázmillió darabra szeletelt papírcsíkjából kikeresi a hiteles dokumentumot. Statisztikusok kiszámolták, hogy kézi munkával hatszáznegyven évig tartana a zsákok tartalmának érdemi feldolgozása. A Frankfurter Allgemeine Zeitung ugyanakkor csodálkozásának adott hangot, hogy egyetlen Bundestag-képviselőt sem érdekelt az iratok sorsa. Ám jöttek a szoftverkészítők, s megcsinálták a csodát. Kísérletképpen a Lufthansa számítógépein is végigfuttatták összerakó programjaikat. Kiderült, hogy ötévnyi folyamatos számítógépes feldolgozással megfejthetők a Stasipuzzle-ök, hogy aztán remek szórakozást jelentsenek történészeknek, újságíróknak és a tanuló ifjúságnak egyaránt.

De miért nem került a zsákok tartalma zúzdába? Valószínűleg azért, mert amikor a keletnémet állam összeomlóban volt, az istenadta nép megpróbálta leállítani a Fal ledöntésével beindult iratmegsemmisítést. A Stasi-munkatársak szorgalmasan használták a Feuchtschreddernek nevezett iratmegsemmisítő folyadékot, amely rövid időn belül pépet csinál a papírból, működtek a szeletelő masinák, folyt az égetés. A hivatalnokok ügyesen fedezték egymást, s a főbejárati részeken lévő iratokat átadták a népnek, míg a kényesebb anyagokat, amelyek a hátsó udvari raktárakban voltak, egyszerűen letagadták. Erfurtban, Rostockban, Lipcsében, Berlinben és Drezdában is el tudták hitetni a tömeggel, hogy az összes irat a kezükbe jutott. Az állambiztonsági hivatalt átkeresztelték nemzetbiztonsági hivatalra, a „Rosenholz Dateien”-nek elkeresztelt (Rózsafa adatok) anyag pedig átkerült a CIA kezébe. Hasonló dolog történt, mint 1945-ben, amikor a Canaris-féle elhárítás, az Abwehr iratait az amerikaiak elhalászták az oroszok elől, s ezzel sok olyan információ birtokába jutottak, amelyekkel a politikai színtér kialakítását ügyesen befolyásolhatták. Az ominózus zsákok pedig tele a megfejthetetlennek tartott iratfecnikkel a német egyesítés után felállított, az állambiztonsági ügyeket feltáró és kutathatóvá tevő hivatalhoz kerültek, melynek emberei elfelejtették zúzdába szállíttatni őket.

Az NDK-s múltra vonatkozó megfejtések ma már nemcsak a képviselőket, de a népet sem nagyon érdeklik. Hát nem unalmasak ezek a régi dolgok? Nem izgalmasabb a kibontakozóban lévő jobb- és baloldalt egyaránt utcára vivő általános elégedetlenség? A politikai osztály az Európa iszlamizálása ellen fellépő Pegida-tüntetéseket hiszterizálja (noha a németek huszonkilenc százaléka egyetért a tüntetőkkel), s azt harsogja, masíroz már az új jobboldal. Az AfD, a német alternatíva pártja az egyetlen a politikai pártok közül, amely szolidaritását fejezi ki a Pegida mellett, s rokonszenvtüntetést szervez. A szocdemek és a baloldal dühödt borzalommal veszik tudomásul, hogy a drezdai hétfői tüntetéseken az emberek nem neonáci, hanem régi, az NDK-t buktató szöveget skandálnak, például azt, hogy mi vagyunk a nép!

A hivatásos politikusok mintha az űrben lebegnének, és meghatározhatatlan lenne a néphez való viszonyuk. Ők azok az egészen felvilágosodott németek, akik már régen rájöttek, hogy a demokrácia csak legenda.

Mosolyognak, de fölháborodnak a tüntetőkön.

A pénz az ő zsebükben van.