Vélemény és vita
Stabilitás
Álláspont. Egy ismert szállóige szerint az előrejelzés nehéz dolog, különösen ha a jövőre vonatkozik
Ennek ellenére az utóbbi napokban, hetekben a 2019-es esztendőre is sokan sokféle előrejelzést tettek közzé, amelyekben talán csak annyi a közös, hogy a biztonság, a stabilitás, a kiszámíthatóság egyre több országban hiánycikk, illetőleg a vágy titokzatos tárgya. Az egyik európai uniós biztos, Valdis Dombrovskis például kijelentette: egyre több a bizonytalanság és a kockázat, ami lassítja a gazdasági fellendülés ütemét. Az amerikai Stratfor geopolitikai elemző cég 2019-es előrejelzése szerint az EU gazdaságára a legnagyobb fenyegetést a Brexit, továbbá az olasz politikai és pénzügyi bizonytalanság jelenti. A brit kormány bármikor megbukhat, ami után új választást írhatnak ki, és ez kiszámíthatatlan következményekkel járhat.
A német kormányzó pártok mélyülő konfliktusai is előre hozott választásokhoz vezethetnek, és a várható politikai megosztottság, illetve patthelyzet miatt Németország már kevésbé pályázhatna az EU vezetőjének szerepére. Franciaország hatása a kontinentális ügyekben szintén csökken, mert egyre jobban el lesz foglalva belpolitikai konfliktusainak kezelésével.
A növekvő bajt jelzi, hogy egyre több európai állam néz szembe belpolitikai problémákkal, sőt kormányválsággal. Például Svédországban – amelynek külügyminisztere, Margot Wallström szerint Magyarország problémás –, amely nagyon hosszú ideig a stabil demokrácia, a jólét és a biztonság mintaállama volt, négy hónappal a parlamenti választás után sem sikerült még megalakítani a kormányt, emiatt valószínűleg új voksolást kell kiírni, ami azonban prolongálhatja a politikai patthelyzetet. A svéd politikai válságot éppúgy a bevándorláspárti kormány idézte elő, mint a belgiumit, ahol az ENSZ globális migrációs paktumának aláírása miatt megbukott a többpárti koalíciós kormány, így ott is előre hozott választást kell tartani. És ha ránézünk Európa politikai térképére, még jó néhány instabil kormányt láthatunk, Hollandiától Spanyolországon át Görögországig.
Mindezek tükrében értelmezhetjük pontosan Orbán Viktornak a Magyar Diaszpóra Tanács novemberi ülésén tett kijelentését, miszerint a magyar kormány, a magyar politikai rendszer stabilitása a legfontosabb dolog a világ magyarsága számára. A miniszterelnök rámutatott arra, hogy mi vagyunk az egyetlen európai ország 1990 óta, ahol soha nem voltak előre hozott választások, „mert a magyar valahogy úgy van vele, hogy még ha rossz kormányt is választott, a fölfordulásnál még mindig jobb, ha van egy stabil, egyébként nem különösebben jól működő kormánya”. A magyar politikai stabilitást szerinte az is bizonyítja, hogy a múlt évi parlamenti választás eredményeként – már harmadszorra – kétharmados parlamenti többséggel rendelkező kormányunk van, amely 2018 és 2022 között a politikai szférán túl stabil gazdaságot és stabil szellemi, kulturális életet is képes biztosítani az ország biztonsága és fejlődése érdekében.
Ebből az is következik, hogy azok az ellenzéki pártok, politikusok, amelyek/akik parlamenten belüli és kívüli „ellenállást” – sőt a többszörösen megbukott Gyurcsány szavaival „lázadást” – hirdettek a kormány megbuktatása jelszavával, valójában az ország destabilizálását, a gazdaság szétzilálását, a társadalom felforgatását, vagyis káoszt igyekeznek elérni, mégpedig minden módon és eszközzel, beleértve az aljas hazudozást, infantilis hisztériát, törvénysértő erőszakot is. Nem értik, hogy a józan többség velük szemben, ahogy eddig, ezután is mindig a stabilitást, a biztonságot, a rendet fogja választani.
A német kormányzó pártok mélyülő konfliktusai is előre hozott választásokhoz vezethetnek, és a várható politikai megosztottság, illetve patthelyzet miatt Németország már kevésbé pályázhatna az EU vezetőjének szerepére. Franciaország hatása a kontinentális ügyekben szintén csökken, mert egyre jobban el lesz foglalva belpolitikai konfliktusainak kezelésével.
A növekvő bajt jelzi, hogy egyre több európai állam néz szembe belpolitikai problémákkal, sőt kormányválsággal. Például Svédországban – amelynek külügyminisztere, Margot Wallström szerint Magyarország problémás –, amely nagyon hosszú ideig a stabil demokrácia, a jólét és a biztonság mintaállama volt, négy hónappal a parlamenti választás után sem sikerült még megalakítani a kormányt, emiatt valószínűleg új voksolást kell kiírni, ami azonban prolongálhatja a politikai patthelyzetet. A svéd politikai válságot éppúgy a bevándorláspárti kormány idézte elő, mint a belgiumit, ahol az ENSZ globális migrációs paktumának aláírása miatt megbukott a többpárti koalíciós kormány, így ott is előre hozott választást kell tartani. És ha ránézünk Európa politikai térképére, még jó néhány instabil kormányt láthatunk, Hollandiától Spanyolországon át Görögországig.
Mindezek tükrében értelmezhetjük pontosan Orbán Viktornak a Magyar Diaszpóra Tanács novemberi ülésén tett kijelentését, miszerint a magyar kormány, a magyar politikai rendszer stabilitása a legfontosabb dolog a világ magyarsága számára. A miniszterelnök rámutatott arra, hogy mi vagyunk az egyetlen európai ország 1990 óta, ahol soha nem voltak előre hozott választások, „mert a magyar valahogy úgy van vele, hogy még ha rossz kormányt is választott, a fölfordulásnál még mindig jobb, ha van egy stabil, egyébként nem különösebben jól működő kormánya”. A magyar politikai stabilitást szerinte az is bizonyítja, hogy a múlt évi parlamenti választás eredményeként – már harmadszorra – kétharmados parlamenti többséggel rendelkező kormányunk van, amely 2018 és 2022 között a politikai szférán túl stabil gazdaságot és stabil szellemi, kulturális életet is képes biztosítani az ország biztonsága és fejlődése érdekében.
Ebből az is következik, hogy azok az ellenzéki pártok, politikusok, amelyek/akik parlamenten belüli és kívüli „ellenállást” – sőt a többszörösen megbukott Gyurcsány szavaival „lázadást” – hirdettek a kormány megbuktatása jelszavával, valójában az ország destabilizálását, a gazdaság szétzilálását, a társadalom felforgatását, vagyis káoszt igyekeznek elérni, mégpedig minden módon és eszközzel, beleértve az aljas hazudozást, infantilis hisztériát, törvénysértő erőszakot is. Nem értik, hogy a józan többség velük szemben, ahogy eddig, ezután is mindig a stabilitást, a biztonságot, a rendet fogja választani.