Vélemény és vita
Soros-tézis, antitézis, szintézis
Felnőttünk Soros úr, ez a nagy helyzet, sokat megéltünk az elmúlt 27 év alatt, középkorúak lettünk mi is, az ország is
Ezt a cikket sokféleképpen el lehetne kezdeni. Dühösen, elmerengve, nosztalgikusan, cirkalmas felvezetéssel, de most inkább indítsunk egyszerűen, in medias res: „Orbán csak fogja be a száját! Ő is Soros pénzéből tanult Oxfordban, ő támogatta itthon is, akit most a liberalizmus eszméjével együtt elárul és hátba szúr!”
Ezzel megvolnánk. Eddig a tézis, amit mostanság a balliberális szurkolótábor oly kéjesen szeret ismételgetni, olyanok is, akik életükben nem jártak a CEU környékén sem, olyanok is, akik 1988-89-ben még meg sem születtek – megspórolván ezzel maguknak a gondolkodás és értelmezés fárasztó és bizonytalan kimenetelű procedúráját. Hogy megértsük, milyen pitiáner, hazug, szinte értelmezhetetlenül sunyi ez a felvetés, ahhoz le kell merülni a múltnak kútjába, már csak azokért is, akik akkoriban még legfeljebb a vidámpark műtavából fogdosták ki a fahalacskákat…
A Soros-jelenség megértéséhez sok utat lehet választani, én most elsőként egy személyessel kezdenék, mivel úgy érzem, ebben a tényszerűen igazolható esetben benne van Soros „önzetlenségének” álmítosza, akár a vízcseppben az óceán. Egy abban a korszakban igen ismert alkotónak számító ismerősöm a ’80-as évek vége felé Soros-támogatásért folyamodott. Köztudott volt róla, hogy abszolút szemben áll a pártállammal, rendszeresen hordták neki a szamizdat kiadványokat. Igaz – s talán ez volt a nagy hiba! – nem vett részt az azóta sokszorosan megtépázott hitelességű akkori „demokratikus ellenzék” napi életében. A művész barátok is összefogtak, aláírták a kérvényt, magasztalták ismerősöm művészi tevékenységét, a magyar kulturális életben betöltött szerepét. Nem húzom a történetet: egy vasat se kapott. Minőség, érték, múlt, esztétika – bagatell. Még csak nem is nagyon tagadták – meghódítandó (lefizethető) kör kellett.
Nos, ezekben az években kapott Soros-ösztöndíjat Orbán Viktor és mások mellett Csurka István is. Az ifjú joghallgató, aki 1989-re az ország 18. legnépszerűbb politikusa lett – gyakorlatilag a semmiből. És a 20. század második felének egyik legjelentősebb írója, színpadi szerzője, akinek az volt a „szerencséje”, hogy ezekben az években többször járt Amerikában, előadásokat is tartott, ezért aztán egy darabját időlegesen betiltotta a kommunista hatalom. Így lett Csurka Soros-„támogatott”, amiért haláláig revolverezte őt a balliberális, Soros által valóban kitartott, belvárosi érdekkör. És így próbálják, ezen az alapon, revolverezni az egykori ifjú joghallgatót, aki immáron harmadszor Magyarország miniszterelnöke.
Soros módszere a maga módján zseniális volt, mai rajongóinak módszere olyan pofátlanul primitív és átlátszó, hogy szinte szép! A történet plasztikus megértéséhez – bizarr módon – egy megveszekedett ifjú blogger is hozzásegíthet minket, aki a napokban előbányászta a HVG egy 1989. végi számát. Ebben Orbán arról mesél, hogy Soros támogatásából él, havi tízezer forintból. Ez most tehát az eredendő bűn, az „ultima ratio”, a megdönthetetlen érv, Orbán gaz árulására! Havi tízezer forint.
Minden érvelés helyett: e sorok szerzője pályakezdő zsurnalisztaként, jó fél évvel később, 18 ezer forintért szegődött el egy akkor induló liberális újsághoz. És itt most ismét eljutottunk a magyarországi (és a világ) Soros-jelenség egy másik vonulatához. Ugyanis e lapnál a mai jobboldali-konzervatív gondolkodású hírlapírók jelesei is teret kaptak, ami amúgy a lap akkori vezetésének egyfajta dicséreteként is felfogható. De főképpen annak, hogy még hamvas és romlatlan volt az új magyar demokrácia, innen voltunk még a liberális „bőgatyázáson”, a végeláthatatlan nácizáson, a határon túliak és a vidékiek obligát lesajnálásán, az egész álliberális szellemi terroron. Fiatalok voltunk, haraptuk a friss tavaszi levegőt, és elhittük, hogy együtt vagyunk, akik szemben állnak azzal a lélekromboló eszmével, amelyik olyan mocskos volt, mint egy kültelki illegális autóbontó cejgnadrágja. Havi tízezer forint – térjünk vissza ehhez, a Soros-módszer fénytörésében. Ennyi lett volna, ennyi lenne az ára az országnak, ennyiért kellene most a miniszterelnöknek térdre borulnia a többek között a fontot és a távol-keleti piacot (és ezzel sok millió embert) bedönteni akaró tőzsdecápa előtt!A ’94-es választások után Soros már nem viccelt. Támogatta és eltartotta az ÉS-t és a Magyar Narancsot, megannyi nyíltan liberális művészt, egyletet, alapítványt. A „nyílt társadalomról” elnevezettet bátran tekinthetnénk akár cinikus fricskának is a többségi társadalommal szemben. A „nyílt” ugyanis még véletlenül sem volt nyílt semmiféle nemzeti-konzervatív értékkel kapcsolatban .
Soros a rendszerváltás környékén nem csinált semmi mást, csak azt, mint egyébként a tőzsdén. Úgy próbálta megvenni a magyar értelmiséget, ahogy a börzén a búzát, a kakaót vagy a nemesfémet. Olcsón akart venni, nagy haszonnal kamatoztatni, bebiztosítva magát arra az időre, amikor kurrens lesz a „Demokratikus Magyarország” nevű árucikk.
De a tőzsdeguruk is sokszor rajtavesztenek. Elemzők szerint Soros nagyjából egymilliárd dollárt vesztett Donald Trump győzelmén. Különféle számítások vannak arról, hogy átlagos időkben mennyit nő a vagyona egy nap, egy óra, egy perc alatt. Akármelyiket is vesszük alapul, kevesebb mint egynapi profitjából akarta megvenni Magyarországot 27 év alatt!
Ennek része lett volna az egykoron Orbánnak kifizetett havi tízezer forint. Ennek a páratlan üzletnek lett volna része a WikiLeaks-iratokból kiszivárgott nyílt politikai befolyás, a magyar konzervatív oldal folyamatos lejáratása a nyugati médiában, a teljesen egyoldalú, liberális holdudvart támogató finanszírozási rendszer – egészen a migránsokat a magyar jogszabályok kijátszására buzdító kiadványokig.
Felnőttünk Soros úr, ez a nagy helyzet, sokat megéltünk az elmúlt 27 év alatt, középkorúak lettünk mi is, az ország is. Már rég nem hordjuk haza a Gorenje hűtőket, már rég nem hisszük el, hogy ha a nyugati reklám azt harsogja, hogy „férfiasan tökéletes”, akkor az úgy is van. Ez a biznisz nem jött be, ahogy Csehországban, Szlovákiában, de Amerikában sem… És ennek még véletlenül sincs köze a CEU sorsához!
Bár vélhetőleg ezt nem Önnek kellene mondanom, hanem sokkal inkább azoknak, akik düledező eszmerendszerük romjait Orbán Viktor egykori havi tízezer forintos apanázsával akarják befoltozni!
Ezzel megvolnánk. Eddig a tézis, amit mostanság a balliberális szurkolótábor oly kéjesen szeret ismételgetni, olyanok is, akik életükben nem jártak a CEU környékén sem, olyanok is, akik 1988-89-ben még meg sem születtek – megspórolván ezzel maguknak a gondolkodás és értelmezés fárasztó és bizonytalan kimenetelű procedúráját. Hogy megértsük, milyen pitiáner, hazug, szinte értelmezhetetlenül sunyi ez a felvetés, ahhoz le kell merülni a múltnak kútjába, már csak azokért is, akik akkoriban még legfeljebb a vidámpark műtavából fogdosták ki a fahalacskákat…
A Soros-jelenség megértéséhez sok utat lehet választani, én most elsőként egy személyessel kezdenék, mivel úgy érzem, ebben a tényszerűen igazolható esetben benne van Soros „önzetlenségének” álmítosza, akár a vízcseppben az óceán. Egy abban a korszakban igen ismert alkotónak számító ismerősöm a ’80-as évek vége felé Soros-támogatásért folyamodott. Köztudott volt róla, hogy abszolút szemben áll a pártállammal, rendszeresen hordták neki a szamizdat kiadványokat. Igaz – s talán ez volt a nagy hiba! – nem vett részt az azóta sokszorosan megtépázott hitelességű akkori „demokratikus ellenzék” napi életében. A művész barátok is összefogtak, aláírták a kérvényt, magasztalták ismerősöm művészi tevékenységét, a magyar kulturális életben betöltött szerepét. Nem húzom a történetet: egy vasat se kapott. Minőség, érték, múlt, esztétika – bagatell. Még csak nem is nagyon tagadták – meghódítandó (lefizethető) kör kellett.
Nos, ezekben az években kapott Soros-ösztöndíjat Orbán Viktor és mások mellett Csurka István is. Az ifjú joghallgató, aki 1989-re az ország 18. legnépszerűbb politikusa lett – gyakorlatilag a semmiből. És a 20. század második felének egyik legjelentősebb írója, színpadi szerzője, akinek az volt a „szerencséje”, hogy ezekben az években többször járt Amerikában, előadásokat is tartott, ezért aztán egy darabját időlegesen betiltotta a kommunista hatalom. Így lett Csurka Soros-„támogatott”, amiért haláláig revolverezte őt a balliberális, Soros által valóban kitartott, belvárosi érdekkör. És így próbálják, ezen az alapon, revolverezni az egykori ifjú joghallgatót, aki immáron harmadszor Magyarország miniszterelnöke.
Soros módszere a maga módján zseniális volt, mai rajongóinak módszere olyan pofátlanul primitív és átlátszó, hogy szinte szép! A történet plasztikus megértéséhez – bizarr módon – egy megveszekedett ifjú blogger is hozzásegíthet minket, aki a napokban előbányászta a HVG egy 1989. végi számát. Ebben Orbán arról mesél, hogy Soros támogatásából él, havi tízezer forintból. Ez most tehát az eredendő bűn, az „ultima ratio”, a megdönthetetlen érv, Orbán gaz árulására! Havi tízezer forint.
Minden érvelés helyett: e sorok szerzője pályakezdő zsurnalisztaként, jó fél évvel később, 18 ezer forintért szegődött el egy akkor induló liberális újsághoz. És itt most ismét eljutottunk a magyarországi (és a világ) Soros-jelenség egy másik vonulatához. Ugyanis e lapnál a mai jobboldali-konzervatív gondolkodású hírlapírók jelesei is teret kaptak, ami amúgy a lap akkori vezetésének egyfajta dicséreteként is felfogható. De főképpen annak, hogy még hamvas és romlatlan volt az új magyar demokrácia, innen voltunk még a liberális „bőgatyázáson”, a végeláthatatlan nácizáson, a határon túliak és a vidékiek obligát lesajnálásán, az egész álliberális szellemi terroron. Fiatalok voltunk, haraptuk a friss tavaszi levegőt, és elhittük, hogy együtt vagyunk, akik szemben állnak azzal a lélekromboló eszmével, amelyik olyan mocskos volt, mint egy kültelki illegális autóbontó cejgnadrágja. Havi tízezer forint – térjünk vissza ehhez, a Soros-módszer fénytörésében. Ennyi lett volna, ennyi lenne az ára az országnak, ennyiért kellene most a miniszterelnöknek térdre borulnia a többek között a fontot és a távol-keleti piacot (és ezzel sok millió embert) bedönteni akaró tőzsdecápa előtt!A ’94-es választások után Soros már nem viccelt. Támogatta és eltartotta az ÉS-t és a Magyar Narancsot, megannyi nyíltan liberális művészt, egyletet, alapítványt. A „nyílt társadalomról” elnevezettet bátran tekinthetnénk akár cinikus fricskának is a többségi társadalommal szemben. A „nyílt” ugyanis még véletlenül sem volt nyílt semmiféle nemzeti-konzervatív értékkel kapcsolatban .
Soros a rendszerváltás környékén nem csinált semmi mást, csak azt, mint egyébként a tőzsdén. Úgy próbálta megvenni a magyar értelmiséget, ahogy a börzén a búzát, a kakaót vagy a nemesfémet. Olcsón akart venni, nagy haszonnal kamatoztatni, bebiztosítva magát arra az időre, amikor kurrens lesz a „Demokratikus Magyarország” nevű árucikk.
De a tőzsdeguruk is sokszor rajtavesztenek. Elemzők szerint Soros nagyjából egymilliárd dollárt vesztett Donald Trump győzelmén. Különféle számítások vannak arról, hogy átlagos időkben mennyit nő a vagyona egy nap, egy óra, egy perc alatt. Akármelyiket is vesszük alapul, kevesebb mint egynapi profitjából akarta megvenni Magyarországot 27 év alatt!
Ennek része lett volna az egykoron Orbánnak kifizetett havi tízezer forint. Ennek a páratlan üzletnek lett volna része a WikiLeaks-iratokból kiszivárgott nyílt politikai befolyás, a magyar konzervatív oldal folyamatos lejáratása a nyugati médiában, a teljesen egyoldalú, liberális holdudvart támogató finanszírozási rendszer – egészen a migránsokat a magyar jogszabályok kijátszására buzdító kiadványokig.
Felnőttünk Soros úr, ez a nagy helyzet, sokat megéltünk az elmúlt 27 év alatt, középkorúak lettünk mi is, az ország is. Már rég nem hordjuk haza a Gorenje hűtőket, már rég nem hisszük el, hogy ha a nyugati reklám azt harsogja, hogy „férfiasan tökéletes”, akkor az úgy is van. Ez a biznisz nem jött be, ahogy Csehországban, Szlovákiában, de Amerikában sem… És ennek még véletlenül sincs köze a CEU sorsához!
Bár vélhetőleg ezt nem Önnek kellene mondanom, hanem sokkal inkább azoknak, akik düledező eszmerendszerük romjait Orbán Viktor egykori havi tízezer forintos apanázsával akarják befoltozni!