Soros-galeri a házban

És hangjuk, globális hálózat lévén, számos helyre eljut. Habár sok-sok apró-cseprő, ugyanakkor az egyénnek vélhetően fontos ügyet felvállalnak, már nagyon kilóg az a bizonyos lóláb. Politika ez, kimutathatóan kettős mérce, és lassan már semmi közük nincs az egykor még nemesnek tetsző célokhoz.

A múlt héten az Európai Parlament belügyi, állampolgári és igazságügyi szakbizottságának (LIBE) ülésén csinálták a cirkuszt Soros kitartottjai. A beszámolók szerint Gárdos Tódor, az Amnesty International kutatója az emberi jogok rendszeres csorbulásáról, a demokratikus viták hiányáról, illetve „a civil szervezetek zaklatásáról és megfélemlítéséről” beszélt. Miközben soha nem látott nagyságú támogatások áramlanak a Nemzeti Együttműködési Alapból a civil szféra valóban hasznos területeire, miközben egyre könnyíti a kormány a civilek adminisztrációs terheit. Miközben élnek és virulnak a nem állami fenntartású intézmények. Miközben az tüntet, aki csak akar (meg is teszik ezt hétről hétre kisebb-nagyobb csoportok), s bárki bárhol vitázhat, mint tették ezt a múlt héten is.

Kapronczay Stefánia, a Társaság a Szabadságjogokért ügyvezető igazgatója mindezek ellenére ugyanott a szólásszabadság helyzetét sérelmezte, úgy fogalmazott, hogy „nagyon kevés függetlennek tekinthető médium maradt Magyarországon”. A Helsinki Bizottság képviselője pedig bőszen bólogatott. Most pedig hazajönnek, Balog Zoltán és Trócsányi László miniszterekkel szeretnének egyeztetni a civilek helyzetéről és a készülőben lévő, a finanszírozást ellenőrző jogszabályi változásokról. Mert nem tetszik nekik, hogy a külföldről érkező támogatásokat átláthatóvá kívánja tenni a kormány. Nyilván, mert az leginkább nekik lenne kellemetlen.

Magyarországon körülbelül hatvanezer civil szervezet működik. A kilencvenkilenc százalékuk hasznos munkát végez, nem kap külföldi támogatást és nem foglalkozik politikával. Gyógyít, segít, támogat; időseket lát el, gyermekeket ápol, fogyatékosokkal foglalkozik; tömegsporttal és szabadidős tevékenységgel teszi jobbá az életünket; állatokat ment, és gondozza a természetet. De van olyan is, amelyik nevel, hagyományt ápol, vagy a hit közösségi megélésének ad teret – amitől szintén boldogabbak lehetünk. De van olyan is, amely a jogvédelem hazug leplébe bújva, idegen érdekek szerint egyoldalúan politizál, gyengíti a jelenlegi kormány nemzetközi megítélését és közvetve lejáratja az országot, óriási károkat okozva ezzel a magyaroknak. Egyoldalúan, kettős mércét alkalmazva – kinek hogy tetszik. Most már a látszatra sem ügyelve végzik megbízatásukat. Nos ők, az utóbbiak vannak kevesebben.

Mert hol volt a TASZ, a Helsinki Bizottság vagy az Amnesty International, amikor a magyar kisebbséget sújtó szlovák nyelvtörvény ellen kellett a magyar külügynek fellépnie? Miért nem hívott össze uniós ülést, amikor Erdélyben börtönnel fenyegették az autonómiapártiakat, vagy a közhatalom jogával visszaélve zaklatták azokat a székely embereket, akik csupán a saját kultúrájukat, hagyományaikat akarták ápolni? Miért voltak és vannak csendben Soros magyarországi jogvédői, amikor a kárpátaljai magyarság alapvető jogai sérülnek? Miért nincs semelyik szervezetnél hivatalos kampány a határon túl élő magyarok jogvédelmére, miközben százmilliókat költenek a bevándorlók egyes ügyei-re? Az észak-afrikai migráns többet ér, értékesebb, mint egy kisebbségben élő magyar család sorsa Soros pribékjeinek szemében?

De miért nem kiabálnak, s miért nem követelnek minél részletesebb vizsgálatot Soros jogvédői a rendszerváltozás óta legnagyobb korrupciós botrány, a nemzetközileg elfogadott OLAF által közzétett jelentésben alátámasztott 4-es metró ügyében? Mert abban balliberális közszereplők az érintettek? Miközben vélt vagy valós, de mindenképpen tények nélküli, lesújtó korrupciós jelentéseket írogatnak az Orbán-kormányról? Talán nem egyenlő mércével mérnek?

Úgy tűnik, tényleg háborús helyzet van kialakulóban. Csak éppen nem úgy, ahogy a Soros-galeri láttatni akarja. Nem a kormány harcol a civilek ellen, hanem egy nagyon hangos, nemzetközi háttérrel megtámogatott piciny érdekkör igyekszik amortizálni a magyar kormány és áttételesen Magyarország nemzetközi megítélését. Hogy szándékos hazaárulásról vagy megtévesztett, a liberális ideológia gőzében megszédült naiv emberek kihasználásáról van-e szó? Nos, azt ki-ki döntse el maga.