Soros köreinek szándéka

Ezért támogatja a migránsokat segítő civil szervezeteket, ezért lobbizik az unió vezetőinél, és ezért okoz közvetve vagy közvetlenül káoszt és kormánybuktatást ott, ahol kerítéssel vagy adminisztrációs eszközökkel ellenállnak a nyakló nélküli népvándorlásnak. Ezek tények.

A kérdés viszont az, hogy mi áll a szándék mögött. Miért fontos ez az egész geopolitikai és történelmi fordulat? Mi ebben a haszon? Hiszen ha nem találjuk meg az okokat, ha nem értjük meg a célokat, akkor bizony szembe kell néznünk az összeesküvés-elmélet vádjával, vagy azzal a cinikus magyarázattal, hogy mindez emberbaráti kötelességből, urambocsá’ keresztényi szeretetből fakad. Amely utóbbi, azaz amikor a szélsőséges liberális szervezetek a keresztényi értékekre hivatkoznak a tényszerűen gazdasági menekültek, a vélhetően velük érkező terroristák és más kétes elemek életminőségének jobbítása és integrációs kísérlete közben, annyira abszurd, hogy talán a végítélet eljövetelének egyik jele is lehetne.

A válasz tehát nem ebben az illúzióban, hanem inkább az Európai Egyesült Államok eszméjének, de leginkább a megvalósulásának gyakorlati hasznában keresendő. Európa ugyanis olyan hagyományokkal rendelkezik, amelyek mélyén a nemzeti kultúrák párhuzamos egymás mellett élése és azok kölcsönös tisztelete húzódik; így a föderális Európának, azaz a teljes határok nélküliség állapotának, éppen a nemzeti kultúrák ápolása (kritikai nyelvezetben a nacionalizmus) szab gátat. A spekulatív tőke pedig „nem szereti” a határokat. Útjában áll, ezért lebontandó.

A Soros és köre által birtokolt, működtetett és dinamizált, spekulatív (azaz nem termelői) tőke akkor képes maximalizálni a hasznot, ha a határok egyre inkább eltűnnek. Ehhez pedig el kell pusztítani az egyes nemzetek szuverenitását (kritikai nyelven a nacionalizmust), és mivel az elmúlt hatvan-hetven évben ez semmilyen jóléti társadalmi eszközzel sem sikerült, így erősebb „fegyverre” van szükség.

Az évi egymillió eltérő kultúrájú ember letelepítése, illetve az országok közti szétterítése ezt a lehetőséget adná. Hisz a folyamat olyan mély feszültséghez vezet, amellyel nemzeti alapon nem lehet megküzdeni. Így elindul egy kettős integráció. A beérkezőket hozzá kell „idomítani” a liberális demokrácia alapjaihoz, az „őslakosokkal” pedig el kell fogadtatni azt, hogy minden ember egyenlő, minden embernek ugyanannyi joga van; és minden, ami a nemzeti közösségből fakad, az veszélyes és végzetes lehet az európai együttélésére nézve.

A probléma mindezzel csupán az, hogy az a globális érdekcsoport, amelynek Soros a látható arca, nem számol két fontos tényezővel. Az egyik, hogy a nemzeti hagyományok és a kultúra sokkal mélyebb szövete az egyes európai országok közösségei-nek, a másik pedig, hogy a beáramló néptömeg pontosan azokat az ideológiai értékeket utasítja vissza a legerőszakosabban, amelyeket éppen a Soros mögött álló csoportok szeretnének kizárólagos társadalmi normává tenni.

Így, bármilyen abszurd is, voltaképp nem a nemzeti közösségeke, vagy a keresztény értékeket kellene jobban féltenünk a többségében muszlim kultúrájú bevándorlók tömegeitől, hanem éppen a Sorosék által is ideaként megfogalmazott liberális demokrácia dogmáit. Mert ha a letelepítendő egymillió bevándorló valamit igazán gyűlöl, az a liberális demokrácia. És azzal együtt a szabadságjogok kiterjesztése, a nyitott társadalom eszméje, a sajtószabadság, a vallási tolerancia, vagy éppen a női egyenjogúság. A történelmi tapasztalat pedig az, hogy a kezdetben vérségi, majd inkább a nyelvi és kulturális alapon összeszerveződő nemzet, vagy a keresztény közösségek valahogy minden vészkorszakot át tudtak vészelni.

Az ebben a képletben a Soros által támogatott, politizáló „civilek” vagy idealista, de ostoba marionett bábok. Vagy cinkosok.