Soros köpönyege

Nem lefutott a következő választás. Így most – ha tényleg nyerni akarnak – elbizakodottságnak helye nincs. Bármennyire is blődségnek tűnhet, a civil gúnyába bújt, külföldi pénzekkel megtámogatott mozgalmak sokat koptathatnak még a jelenlegi népszerűségen.

Gondoljunk csak az elmúlt évek globális eseményeire! Amit egy-egy világhatalmi, kormányzati vagy nem kormányzati érdekcsoport akart, azt akár egy nemzet szuverenitását is megsértve, de elérte. Az úgynevezett arab tavasztól, 2011-től sorra döntötte be egy-egy ország odáig stabilnak vélt vezetését az Obama-adminisztráció és a körülötte álságos módon filozofálgató, hamis morális okokra hivatkozó, ám voltaképp pőre anyagi érdekeket képviselő „civil” erő. Amely lehet ugyan sokszínű, nem egy kézben összpontosuló, de mind-mind Soros köpönyegéből bújt elő.

Hatvan év után Tunézia volt az első olyan arab állam, ahol egy kormányzatot közvetlenül az utcai tüntetések hatására távolítottak el a hatalomból. Jordániában szakszervezeti demonstrációval indult a „forradalom”, majd erőszakos összecsapásokba torkolltak a tiltakozások, amely szintén kormánybukást okozott. Egyiptomban pedig, egyes vélekedések szerint Amerikában létrehozott közösségi oldalakon megjelenő „kamuprofilok” is nagy szerepet játszottak a „nép” hergelésében, amely ugyancsak a fennálló rend megbomlásához vezetett.

Diktatúrák voltak ugyan, de olyanok, amelyeknek míg a fennállásuk érdeke volt az Egyesült Államoknak, erős kezű kormányzással békét és viszonylagos gazdasági fejlődést produkáltak. Majd, mikor a „világ csendőrének” érdekei megváltoztak, minden eszközzel megtámogatták az ott formálódó, civil gúnyába bújt, kisebbségben lévő szerveződéseket. Más kérdés, hogy az Obama, Clinton és Soros által fémjelzett amerikai hatalmi elit nem érte végül el hamis morális célját. Beavatkozása után liberális demokráciák nem jöttek létre, a szabadságjogok pedig még kevésbé valósultak meg, maradtak viszont a romok, s mára menekültek milliói. De ugyanígy sorolhatnánk még azokat az országokat, amelyekben Amerika anyagi és szellemi támogatása nélkül fikarcnyi eséllyel sem rendelkező, ugyancsak civil kezdeményezéseknek induló mozgalmak erőszakos tiltakozása okozott káoszt. És ki tudja még, hogy mit fogunk megtudni majd Szíriáról…

De hogy ne kelljen oly távolra tekintetünk, az elmúlt évtized ukrajnai zavargásaiban is könyékig benne voltak nyugati, leginkább amerikai, nem kormányzati bajkeverők. Amit később nem is szégyelltek, hisz még a felálló ideiglenes kormányokba is beültettek egy-egy amerikai „lobbistát”.

Az Egyesült Államokban Donald Trump győzelmével vélhetően másfajta külpolitika érvényesül majd ugyan, de ne legyen illúziónk, az elmúlt évtizedek alatt kiépült nem kormányzati, az üzleti körökkel összefonódó hatalmi hálózat még mindig veszélyt jelenthet bármelyik olyan kormányzatra, amely nem szolgálja ki annak anyagi érdekeit. Legyen az demokratikusan választott vagy diktatúrán alapuló.

Nem lehet tehát félvállról venni a hétvégén tüntető Tanítanék Mozgalmat sem, amely ma már annak látszatát sem akarja fenntartani, hogy valóban „csak” oktatáspolitikai változásokat akar. Nem lehet, mert anyagi és politikai támogatói között tudja most már a kormányellenes programokat finanszírozó Ökotárs Alapítványt és továbbra is ott áll mögötte az a Tanszabadságért mozgalom, amely a Soros által alapított Nyílt Társadalomért Alapítványtól kapja a támogatását.

Végül pedig nem kellene lebecsülni azt a Momentum Mozgalmat sem, amely az olimpia megrendezése ellen kezdett ugyan aláírásgyűjtésbe (és valószínűleg össze is jön majd neki), ám már másnap bejelentették tagjai, hogy pártot akarnak alapítani. Mert mögöttük is ott vannak azok a külföldi érdekkörök, amelyek nem szégyellősek egy-egy nemzetállam belpolitikájába beavatkozva kormányt buktatni, de legalábbis úgy rombolni, hogy minél több szavazó pártoljon el a kormánytól.