Vélemény és vita
Soros igen, Kassa nem?
Kik szólhatnak bele Magyarország sorsának alakulásába és kik nem
A hazai ellenzék meglehetősen egységes abban, hogy nem tudja elviselni, ha a határokon túl élő, magyar állampolgárságú magyarok szintén szavaznak a hazai választásokon.
Noha a téren nagyon nehéz a verseny, a névtévesztéses Demokratikus Koalíció feltétlenül vezető szerepet vállal benne a pártok sorában.
Érvelésük az, hogy azok, akik nem élnek Magyarországon, nem fizetnek itt adót, ne is avatkozzanak be Magyarország sorsába. Mely érvelés sokaknak meggyőzően hangzik. Részben azért, mert a kormányzati ellenérvelés e téren nem kielégítő.
Azt sem tagadhatja senki, hogy ennek a pártnak – amelyet igen jól jelképez vezetőinek megjelenése – felmagasztalt kedvencei közé tartoznak olyan országok, mint például az Egyesült Államok vagy Kanada.
Márpedig a mintaországok minden egyes állampolgára részt vehet az állampolgársága szerinti országában rendezett választásokon. Oly módon, hogy a távol, más kontinensen élő amerikaiak és kanadaiak nagykorú gyermekei is szavazhatnak.
Függetlenül attól, hogy betették-e valaha is a lábukat Amerikába vagy Kanadába. Tehát például egy kanadai vagy amerikai állampolgárságot szerzett, Indonéziában élő pakisztáninak mind a hét gyermeke besétálhat a jakartai nagykövetségre, hogy leadja a neki tetsző voksot. Nagyon jó lenne, ha lenne kedve vagy mersze valamelyik tévés újságírónak – legyen az közszolgálati – végre megkérdezni Gyurcsány Ferenctől, Vadai Ágnestől, Niedermüller Pétertől, Molnár Csabától és a hozzájuk hasonló társaiktól, hogy „Önök felborítanák ezt az amerikai/kanadai rendszert?”
Szintén nem cáfolná senki, ha azt mondanánk, Gyurcsány Ferenc közismerten lepcses száját eddig egyetlen rossz, illetve bíráló szó nem hagyta el Izraelről. Izraelben az országot vezető politikusoknak teljesen természetes, és azt sokszor hangoztatják is, hogy ők felelősek a világon élő teljes zsidó diaszpóráért, és azt megvédik, illetőleg az Izraelben élő zsidóság integráns részének tekintik. Azaz származási alapon. Akkor, tehetné fel egy képzeletbeli, még bátrabb tévés újságíró a kérdést a dékásoknak: csak nem akarnak faji/etnikai/vallási diszkriminációt alkalmazni népek és népek között, azaz amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kis-ökörnek alapon?
A „demokratikus” (értsd hatalomra és zsákmányra nyálcsorgatva és üvöltve éhező) ellenzék határokon belül és kívül élő magyarok elleni gyűlöletének és lenézésének az eredménye az is, hogy e gyűlölet még nagyobb azáltal, hogy tudják, az általuk elvetett, határainkon túl élő magyarok e pártok irántuk huszonnyolc éve kimutatott izzó gyűlöletét és megvetését kölcsönösséggel viszonozzák.
Azaz undorral fordulnak el tőlük, és hamarabb szavaznának egy varangyos békára, mint rájuk. Mint ahogyan azt a napokban Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvető elnöke is egyértelművé tette az odalátogató, Molnár Gyula szocialista pártelnök vezette delegációnak, mondván, menjenek haza, miután Molnárék megkérdezték, mivel szólítsák meg az Erdélyben élő magyarokat.
Holott ez az MSZP egy szelíd bárány a DK-hoz képest, amelynek Vadaija a napokban jött rá, hogy a magyar állampolgárságukat visszakapó határon túliak között hemzsegnek a terroristák, kábítószer-kereskedők és hasonló figurák. Ez az a párt, amelynek vezetője, Gyurcsány Ferenc, oly emlékezetesen vert virtuális ácskapcsot minden határon túl élő magyar fejébe, amikor 2004-ben a kettős állampolgárságról szóló, eredménytelenségbe torkolt népszavazásnál elutasította az igen szavazatok támogatását.
Amit akarnak: egyetlen kassai, széki, újvidéki, munkácsi, burgenlandi magyar ne szavazhasson, azaz ne szólhasson bele Magyarország sorsának alakulásába, de George Soros igen. Az a milliárdos, akinek akkor fog előkerülni magyar állampolgárságát bizonyító dokumentuma, amikor Gyurcsánynak a diplomamunkája.
De ugye ő, Soros, nem is akar beleszólni a politikába, hiszen ő olyan filantróp? És hogy ennek éppen az ellenkezőjét dokumentálták bőséggel Malajzia, Grúzia, Ukrajna, Macedónia, Magyarország, Oroszország, Izrael, az Egyesült Államok és oly sok más ország esetében? Kit érdekel? Hiszen neki és hazai lábtörlőinek, pardon, imádói-nak egyik migránsügyi cikke címében szereplő „tervem” is azt jelenti, hogy „nincs tervem”.
Soros most új terepet talált, hogy beavatkozzon egy szuverén ország belügyeibe. Még szerencse, hogy leleplezte őt a The Daily Telegraph nevű jobboldali lap, amikor azzal a címmel írt tényfeltárásáról cikket, hogy Soros „titkos összeesküvést” szervez – és támogat majdnem egymillió fonttal – a brit nép teljesen demokratikus, népszavazáson elért döntése, a Brexit megfordítására. Erre kitört a hatalmas vihar. Nem egy tory politikus mondta, hogy Sorosnak „haza kell takarodnia”, mert egy amerikai állampolgárnak semmi joga nincs beleszólni az Egyesült Királyság belügyeibe.
Nigel Farage, a függetlenségi UKIP párt volt elnöke, az ország unióból történő kilépésének nagy élharcosa az elmúlt napokban háromszor is javasolta, indítsanak komoly vizsgálatot, hogy Soros milyen módon avatkozott be egyrészt az Egyesült Királyság, másrészt a világ számos más országa belügyeibe.
A mellette fellépők azonnal előkapták a szokásos, unos-untig ismert és agyonkoptatott antiszemita furkósbotot, mintha ennek a (demokratikusan megválasztott magyar miniszterelnököt maffiózónak nevező) gazembernek az etnikumát támadta volna akár a The Daily Telegraph, akár Farage, akár a beavatkozását elítélő többi brit médium és politikusok sora.
A Soros ellen szintén a Telegraphban cikket író, a magát holokauszt-túlélő szülők gyermekeként azonosító Frank Füredi professzor leszögezte, Soros feljogosítva érzi magát, hogy maga irányítsa a világ minden társadalmának sorsát. „Ma Nagy-Britanniáét, holnap talán Olaszországét és Magyarországét.”
Sorossal az alapvető hiba, írta az egyetemi tanár, moralitásának hiánya. Az, amikor egyetlen ember arra használja fel a vagyonát, hogy megváltoztassa a választókat alkotó milliók akaratát. Annál is rosszabb, amikor egy oligarcha képes jelentős befolyást gyakorolni egy olyan társadalom jövőjét illetően, amelynek nem része.
Soros és támogatói esetében az „antiszemita” ütőkártya használatát pedig csúf öngólnak nevezte.
Ehhez képest a DK, ha Sorossal most privátim találkozna, így biztatná: „Gyurikám, szedd szét azt a rohadt Orbánt is”.
Ami azt a rosszindulatú sejtést is magában hordozza, hogy e párt tagjai azért szeretik Sorost, mert nem tekintik magyarnak. Ezek az antiszemiták.
Noha a téren nagyon nehéz a verseny, a névtévesztéses Demokratikus Koalíció feltétlenül vezető szerepet vállal benne a pártok sorában.
Érvelésük az, hogy azok, akik nem élnek Magyarországon, nem fizetnek itt adót, ne is avatkozzanak be Magyarország sorsába. Mely érvelés sokaknak meggyőzően hangzik. Részben azért, mert a kormányzati ellenérvelés e téren nem kielégítő.
Azt sem tagadhatja senki, hogy ennek a pártnak – amelyet igen jól jelképez vezetőinek megjelenése – felmagasztalt kedvencei közé tartoznak olyan országok, mint például az Egyesült Államok vagy Kanada.
Márpedig a mintaországok minden egyes állampolgára részt vehet az állampolgársága szerinti országában rendezett választásokon. Oly módon, hogy a távol, más kontinensen élő amerikaiak és kanadaiak nagykorú gyermekei is szavazhatnak.
Függetlenül attól, hogy betették-e valaha is a lábukat Amerikába vagy Kanadába. Tehát például egy kanadai vagy amerikai állampolgárságot szerzett, Indonéziában élő pakisztáninak mind a hét gyermeke besétálhat a jakartai nagykövetségre, hogy leadja a neki tetsző voksot. Nagyon jó lenne, ha lenne kedve vagy mersze valamelyik tévés újságírónak – legyen az közszolgálati – végre megkérdezni Gyurcsány Ferenctől, Vadai Ágnestől, Niedermüller Pétertől, Molnár Csabától és a hozzájuk hasonló társaiktól, hogy „Önök felborítanák ezt az amerikai/kanadai rendszert?”
Szintén nem cáfolná senki, ha azt mondanánk, Gyurcsány Ferenc közismerten lepcses száját eddig egyetlen rossz, illetve bíráló szó nem hagyta el Izraelről. Izraelben az országot vezető politikusoknak teljesen természetes, és azt sokszor hangoztatják is, hogy ők felelősek a világon élő teljes zsidó diaszpóráért, és azt megvédik, illetőleg az Izraelben élő zsidóság integráns részének tekintik. Azaz származási alapon. Akkor, tehetné fel egy képzeletbeli, még bátrabb tévés újságíró a kérdést a dékásoknak: csak nem akarnak faji/etnikai/vallási diszkriminációt alkalmazni népek és népek között, azaz amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kis-ökörnek alapon?
A „demokratikus” (értsd hatalomra és zsákmányra nyálcsorgatva és üvöltve éhező) ellenzék határokon belül és kívül élő magyarok elleni gyűlöletének és lenézésének az eredménye az is, hogy e gyűlölet még nagyobb azáltal, hogy tudják, az általuk elvetett, határainkon túl élő magyarok e pártok irántuk huszonnyolc éve kimutatott izzó gyűlöletét és megvetését kölcsönösséggel viszonozzák.
Azaz undorral fordulnak el tőlük, és hamarabb szavaznának egy varangyos békára, mint rájuk. Mint ahogyan azt a napokban Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvető elnöke is egyértelművé tette az odalátogató, Molnár Gyula szocialista pártelnök vezette delegációnak, mondván, menjenek haza, miután Molnárék megkérdezték, mivel szólítsák meg az Erdélyben élő magyarokat.
Holott ez az MSZP egy szelíd bárány a DK-hoz képest, amelynek Vadaija a napokban jött rá, hogy a magyar állampolgárságukat visszakapó határon túliak között hemzsegnek a terroristák, kábítószer-kereskedők és hasonló figurák. Ez az a párt, amelynek vezetője, Gyurcsány Ferenc, oly emlékezetesen vert virtuális ácskapcsot minden határon túl élő magyar fejébe, amikor 2004-ben a kettős állampolgárságról szóló, eredménytelenségbe torkolt népszavazásnál elutasította az igen szavazatok támogatását.
Amit akarnak: egyetlen kassai, széki, újvidéki, munkácsi, burgenlandi magyar ne szavazhasson, azaz ne szólhasson bele Magyarország sorsának alakulásába, de George Soros igen. Az a milliárdos, akinek akkor fog előkerülni magyar állampolgárságát bizonyító dokumentuma, amikor Gyurcsánynak a diplomamunkája.
De ugye ő, Soros, nem is akar beleszólni a politikába, hiszen ő olyan filantróp? És hogy ennek éppen az ellenkezőjét dokumentálták bőséggel Malajzia, Grúzia, Ukrajna, Macedónia, Magyarország, Oroszország, Izrael, az Egyesült Államok és oly sok más ország esetében? Kit érdekel? Hiszen neki és hazai lábtörlőinek, pardon, imádói-nak egyik migránsügyi cikke címében szereplő „tervem” is azt jelenti, hogy „nincs tervem”.
Soros most új terepet talált, hogy beavatkozzon egy szuverén ország belügyeibe. Még szerencse, hogy leleplezte őt a The Daily Telegraph nevű jobboldali lap, amikor azzal a címmel írt tényfeltárásáról cikket, hogy Soros „titkos összeesküvést” szervez – és támogat majdnem egymillió fonttal – a brit nép teljesen demokratikus, népszavazáson elért döntése, a Brexit megfordítására. Erre kitört a hatalmas vihar. Nem egy tory politikus mondta, hogy Sorosnak „haza kell takarodnia”, mert egy amerikai állampolgárnak semmi joga nincs beleszólni az Egyesült Királyság belügyeibe.
Nigel Farage, a függetlenségi UKIP párt volt elnöke, az ország unióból történő kilépésének nagy élharcosa az elmúlt napokban háromszor is javasolta, indítsanak komoly vizsgálatot, hogy Soros milyen módon avatkozott be egyrészt az Egyesült Királyság, másrészt a világ számos más országa belügyeibe.
A mellette fellépők azonnal előkapták a szokásos, unos-untig ismert és agyonkoptatott antiszemita furkósbotot, mintha ennek a (demokratikusan megválasztott magyar miniszterelnököt maffiózónak nevező) gazembernek az etnikumát támadta volna akár a The Daily Telegraph, akár Farage, akár a beavatkozását elítélő többi brit médium és politikusok sora.
A Soros ellen szintén a Telegraphban cikket író, a magát holokauszt-túlélő szülők gyermekeként azonosító Frank Füredi professzor leszögezte, Soros feljogosítva érzi magát, hogy maga irányítsa a világ minden társadalmának sorsát. „Ma Nagy-Britanniáét, holnap talán Olaszországét és Magyarországét.”
Sorossal az alapvető hiba, írta az egyetemi tanár, moralitásának hiánya. Az, amikor egyetlen ember arra használja fel a vagyonát, hogy megváltoztassa a választókat alkotó milliók akaratát. Annál is rosszabb, amikor egy oligarcha képes jelentős befolyást gyakorolni egy olyan társadalom jövőjét illetően, amelynek nem része.
Soros és támogatói esetében az „antiszemita” ütőkártya használatát pedig csúf öngólnak nevezte.
Ehhez képest a DK, ha Sorossal most privátim találkozna, így biztatná: „Gyurikám, szedd szét azt a rohadt Orbánt is”.
Ami azt a rosszindulatú sejtést is magában hordozza, hogy e párt tagjai azért szeretik Sorost, mert nem tekintik magyarnak. Ezek az antiszemiták.