Szajlai Csaba

Vélemény és vita

Sikeres lehetne az eurónk

Litvánia csatlakozásával immár tizenkilenc tagja van az eurózónának.

A huszonnyolc tagú Európai Unióból már csak a bolgárok, a csehek, a dánok, a britek, a horvátok, a lengyelek, a románok, a svédek és mi, magyarok nem fizetünk euróval. Mit lehetne várni a magyar eurótól? Merthogy mi is kötelezettséget vállaltunk a közös uniós pénz meghonosítására akkor, amikor 2004-ben beléptünk az unióba.

Alapvetésként rögzítsük: optimisták lehetünk az euró sorsát illetően. Az eurózóna működőképes – persze csak akkor, ha betartják az elemi költségvetési szabályokat –, az európai valutaövezet pedig fennmarad, mert senkinek nem érdeke, hogy szétessen.

A görögök esetleges kiszállása hiperinflációhoz vezetne, és az erősebb országoknak sem érdekük a kilépés. Miközben minden uniós államnak kötelező bevezetnie a közös európai pénzt, annak komoly pénzügyi feltételei is vannak. És ezeket mi, magyarok nem teljesítjük még hiánytalanul. A magyar euró bevezetésének gondolatával pedig nem pusztán a hazai politikusok és közgazdászok foglalkoznak, az Európai Bizottság évente értékeli, hogy készek vagyunk-e a közös valuta befogadására.

Az unió legfőbb döntéshozó testületének szakértői a kon-vergenciajelentéseket követően értékelik „érettségünket”. Tavaly nyáron azt írták, hogy még nem állunk készen. Az ezzel kapcsolatos összefoglaló alapján hazánkban az infláció, a hosszú távú kamatláb és a költségvetési hiány is alacsonyabb a küszöbértéknél, az államadósság stabil, az ország nem áll túlzottdeficit-eljárás alatt, de jogi téren még van pótolnivalónk, továbbá legalább két évvel az euró bevezetése előtt csatlakozni kellene az európai árfolyam-mechanizmushoz. Brüsszel a jegybanktörvény Magyar Nemzeti Bank (MNB) függetlenségét szabályozó passzusait kifogásolja, és nem tartja megfelelőnek a monetáris finanszírozást tiltó paragrafusokat és azokat az előírásokat, amelyek az MNB európai központi bankok rendszerébe való beilleszkedését szabályoznák az euró bevezetése esetén. Ami pedig az árfolyam-stabilitási rendszert illeti, ez a mechanizmus a rögzített euróárfolyamhoz képest maximum tizenöt százalékos árfolyam-ingadozást engedélyez.

Ugyanakkor soha nem voltunk még ilyen közel az euróhoz, és e tekintetben fontos és előremutató kijelentés a kormány részéről, hogy hitet tett az alacsony inflációs cél és az ugyancsak alacsony államháztartási deficit mellett, és az államadósság tervezett csökkentése is elősegítheti a Magyarországgal szembeni bizalmatlanság eloszlatását.

Hazánknak jelenleg nincs kijelölt határideje az euró bevezetésére. Orbán Viktor miniszterelnök 2020 előtt nem nagyon lát lehetőséget a csatlakozásra. Helyes megközelítés a részéről, hogy nem szabad ideológiai kérdést csinálni a közös pénzből, már csak a fent említett „fő ok” miatt sem, hiszen hazánk kötelezettséget vállalt a bevezetésére.

Bár megoszlanak a vélemények arról, hogy jelenleg az euróövezeti csatlakozás a magyar gazdaság helyzetében inkább előnnyel vagy hátránnyal járna, ez a lépés hosszabb távon mindenképp hazánk érdekében áll, mivel stabilitást, kiszámítható árfolyamot és alacsonyabb forrásköltségeket eredményez. Az érem másik oldala, hogy az euró bevezetésével megszűnne az önálló árfolyam-politika, és ezzel elvesznének a forint leértékelődével nyerhető előnyök, így a jelentős külkereskedelmi többlet is.
Szögezzük le: egy hiteles, komolyan vehető euró melletti elköteleződés biztosítaná a stabilitást. Ez nem elsősorban az Európai Bizottság érdeke, hanem Magyarországé. Ha felkészült gazdaságpolitikusokkal, szigorú költségvetéssel és stabil árakkal még egy nálunk fejletlenebb állam is lehet sikeres az övezetben, akkor joggal kérdezhetjük: végül is miért ne lehetne sikeres a magyar euró?