Setét van, oszt lámpaolajam sincs

Az MSZP ugyanis megannyi interpretáció után, amelynek sorában volt már bérmálkozós szónoklat is Nagy Imréhez, végre rátalált az igazira: „Bátor fiatalok forradalma volt 1956, ez az MSZP álláspontja, véleménye a forradalomról” – jelentette ki.

Nemcsak ez volt nagyszerű az esőáztatta ünnepen. Volt fontosabb is. A demokratikus ellenzék java, hat párt képviselője állt egymás mellett és emlékezett. Erős kép volt ez, erős üzenettel. Hogy meg lehet teremteni az új, a negyedik köztársaságot. Kiirtani a diktatúrát, elhozni a szabadságot. A mámorító pillanatokat csupán a párt európai parlamenti képviselőjének Facebook-posztja árnyékolta be, amelynek illusztrációja egy ávós Köztársaság téri meglincselését bemutató fénykép volt.

Nesze neked bátor, hősi halált halt pesti srácok és lányok, akik közül tízezren fegyverrel szálltak szembe a szovjet tankokkal, az egész világ csodálatát kivívva. Az 1956-os forradalom meggyalázásához a párt elnökének annyi hozzáfűznivalója volt, ha az etikai bizottság Szanyinak a pártból történő kizárását kezdeményezné, ő megszavazná.

A politikához látszólag nincs köze, ám a kettős mérce tekintetében a demokratikus ellenzék színe-java a Kossuth-díjas színházi rendező kapcsán is nagyot alkotott. A gépkocsi anyósülését szereposztó díványként használó művésszel kapcsolatban annyiszor hangzott el a témát felkaroló ATV-ben, a „de hát”, ahány csillag nincs az égen. De hát az életművet el kell választani a történtektől. De hát a művészi nagyság. De hát a felejthetetlen rendezések. Nincs de hát. Mélyen egyetértünk a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület képviselőjével, Wirth Judittal: „Ha a megbocsátás azt jelenti, hogy egy ilyen ügyet meg lehet úszni, akkor mi erre mondhatunk nemet.”

Volt publicistánknak, Bayer Zsoltnak vállalhatatlan „taknyukon csúsznak” szófordulata után – amelyért egyébként bocsánatot kért – busójárást rendeztek a köztársasági elnöki rezidenciához a kitüntetésüket visszaadók. Most nem láttunk sorokat, a demokratikus művészvilág, a demokratikus baloldallal karöltve oly megértő és keresztényien megbocsátó.

Szép kis jövő vár reánk a negyedik köztársaságban, ha e szimbolikus ügyben tanúsítottak mintájára képzelik majd el a demokratikus jogállam helyreállítását is. A vízió már azon a múlt heti televíziós vitán láthatóvá vált, amelyen az RTL ültette egy asztalhoz Gyurcsány Ferencet, Karácsony Gergelyt és Szél Bernadettet, s amelyen a bukott miniszterelnök az LMP-re osztotta a fekete bárány szerepét, ami miatt 2014-ben a mai kormánypártoknak kétharmaduk lett. Tizenegy választókerület veszett oda – kesergett az őszödi igazbeszélő –, mert az LMP nem állt be az összefogásba. „Ha ön nem kormányzott volna, az LMP létre sem jött volna” – vágott vissza az LMP társelnöke.

Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalíciója és az újabb történelmi mélypontra jutott (a legfrissebb kutatás szerint már a parlamenti küszöb is kezd túl magasan lenni) szocialisták újra toborzásba fogtak. A súlyos csomagjáról elhíresült Bokros Lajos statisztikailag mérhetetlen pártjával már felsorakozott az általa az ellenzék vezető erejévé előléptetett DK mellé, az éppen csak mérhető Liberálisok pedig ott „tülekednek” az MSZP portája előtt. Az embernek Móricz Zsigmond Hét krajcárja jut az eszébe: „Ekkor (Móricz édesanyja) egy pillanatra megállt, aztán nagyot, nagyot kacagott. Jókor van együtt a pénz, hiszen ma már nem moshatok. Setét van, oszt lámpaolajam sincs.”