Vélemény és vita
Sebzett karrieristák
Álláspont. Ne tévedjünk, az EP-képviselőnek készülő ellenzékiek jobban szeretik sütögetni a saját pecsenyéjüket, mint amennyire az országért tenni akarnának
Aligha lepett meg bárkit is a Nagy Előválasztási Projekt (NEP) első fordulójának előzetes eredménye, hiszen azt azért sejteni lehetett: hiába szerzett több, úgynevezett előzetes ajánlást az örök vesztes Horváth Csaba, az esélyesebb próbálkozó mégiscsak az ellenzéki tévéstúdiók mosolygós-somolygós kedvence, Karácsony Gergely volt. És maradt is.
Már amikor az LMP elárulása után Bajnai Gordonnal és az utódpárti maradványokkal kialakított 2014-es paktum nyomán sikerült megszereznie a zuglói polgármesterséget, lehetett tudni, hogy a XIV. kerület csupán egy ugródeszka számára a főpolgámesteri székért való küzdelemhez. Persze az álszerény biciklista mindig óvatosan fogalmaz a saját vágyait illetően, látszólag a NEP-be is csak tétován szállt bele, kicsit kérette is magát. Gondolhatta persze az empatikus Párbeszéd-szavazó (elvileg vannak néhányan), hogy szegényke még nyalogatja a tavaly áprilisban szerzett sebeket, hiszen azon a bizonyos „kormányváltó” napon szinte már miniszterelnökként ment fel délután a Sándor-palotához felkérdezni az államfőt, majd estére, az eredmények tükrében ismét visszaváltozott szerényke polgármesterré. Biztos fájt neki, az ilyet ki kell heverni.
Ettől függetlenül a karrier az karrier, még ha nem is túl fényes, a gyászmunka után Karácsony kvázi bejelentkezett az EP-képviselőségre, igaz, ezt aztán letagadta, végül igent mondott arra is, hogy ringbe szálljon a Városliget fölé annak idején búrát álmodó, ingyenes BKV-val is kampányoló, rendkívül snájdig Horváthtal. És most következik a második forduló, ha minden igaz, a Puzsér „mindenkit elküldök a fenébe” Róberttel való megmérkőzés.
A hangulat már adott: Puzsér szerint, akárcsak Horváth, Karácsony is „végzetes tévedés”, és valljuk be, nehéz lenne vitatkozni vele. Már csak azért is, mert a főpolgármester-jelölt-jelölt polgármester mellett támogatóként ott áll Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon is. Sőt, ahogy nézzük az alakulásokat, odaképzelhetjük a Jobbikot is, lévén a cukiságból is megbukott, éppen a saját megszűnéséről hadováló, közben antiszemita botrányok miatt magyarázkodó párt nem állít jelöltet, ezzel támogatva a közös ellenzéki aspiránst. Bárki legyen is az.
Amúgy ez a NEP, még ha a szervezők valamiféle demokratikus vívmánynak is tartják, nem több ócska bolhacirkusznál. Egy majdnem kétmilliós nagyvárosban alig néhány tízezer embert érdekel, hogy ki lesz a közös ellenzéki jelölt? Nevetséges. Ráadásul kénytelenek újabb fordulót is tartani, úgy, hogy még a Momentum is állíthat mérkőzőt. Bravó!
Programokról pedig alig hallani, viszont azt megtudhattuk a Horváth–Karácsony duó sárdobálásából, hogy előbbinek hatalmas irodája van a Városházán, amit az egri várhoz hasonlít – természetesen a Fideszt azonosítva a török hadsereggel (sic!). A bugyborékoló ellenzéki kakofóniából eközben legfeljebb Puzsér kidolgozatlan és bornírt, Sétáló Budapest elnevezésű ötlete említhető meg, egyéb programról vagy beazonosítható vízióról nem igazán hallani. Az egymást is gyepáló kormányellenes politikusoknak a megszerezhető pozíció még mindig fontosabb, mint az azzal járó feladat, talán ezért sem kíváncsiak rájuk különösebben az emberek.
És még csak most következik az EP-listák kialakítása, mindenki mindenkivel vagy külön – izgalmas cicaharc lesz ez is. A tét nyilván óriási: öt év kényelem a brüsszeli világban, ott, ahol a Fidesz-elleneseket tárt karokkal fogadják, vagy maradás itthon. Ne tévedjünk, az EP-képviselőnek készülő ellenzékiek jobban szeretik sütögetni a saját pecsenyéjüket, mint amennyire az országért tenni akarnának.
Már amikor az LMP elárulása után Bajnai Gordonnal és az utódpárti maradványokkal kialakított 2014-es paktum nyomán sikerült megszereznie a zuglói polgármesterséget, lehetett tudni, hogy a XIV. kerület csupán egy ugródeszka számára a főpolgámesteri székért való küzdelemhez. Persze az álszerény biciklista mindig óvatosan fogalmaz a saját vágyait illetően, látszólag a NEP-be is csak tétován szállt bele, kicsit kérette is magát. Gondolhatta persze az empatikus Párbeszéd-szavazó (elvileg vannak néhányan), hogy szegényke még nyalogatja a tavaly áprilisban szerzett sebeket, hiszen azon a bizonyos „kormányváltó” napon szinte már miniszterelnökként ment fel délután a Sándor-palotához felkérdezni az államfőt, majd estére, az eredmények tükrében ismét visszaváltozott szerényke polgármesterré. Biztos fájt neki, az ilyet ki kell heverni.
Ettől függetlenül a karrier az karrier, még ha nem is túl fényes, a gyászmunka után Karácsony kvázi bejelentkezett az EP-képviselőségre, igaz, ezt aztán letagadta, végül igent mondott arra is, hogy ringbe szálljon a Városliget fölé annak idején búrát álmodó, ingyenes BKV-val is kampányoló, rendkívül snájdig Horváthtal. És most következik a második forduló, ha minden igaz, a Puzsér „mindenkit elküldök a fenébe” Róberttel való megmérkőzés.
A hangulat már adott: Puzsér szerint, akárcsak Horváth, Karácsony is „végzetes tévedés”, és valljuk be, nehéz lenne vitatkozni vele. Már csak azért is, mert a főpolgármester-jelölt-jelölt polgármester mellett támogatóként ott áll Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon is. Sőt, ahogy nézzük az alakulásokat, odaképzelhetjük a Jobbikot is, lévén a cukiságból is megbukott, éppen a saját megszűnéséről hadováló, közben antiszemita botrányok miatt magyarázkodó párt nem állít jelöltet, ezzel támogatva a közös ellenzéki aspiránst. Bárki legyen is az.
Amúgy ez a NEP, még ha a szervezők valamiféle demokratikus vívmánynak is tartják, nem több ócska bolhacirkusznál. Egy majdnem kétmilliós nagyvárosban alig néhány tízezer embert érdekel, hogy ki lesz a közös ellenzéki jelölt? Nevetséges. Ráadásul kénytelenek újabb fordulót is tartani, úgy, hogy még a Momentum is állíthat mérkőzőt. Bravó!
Programokról pedig alig hallani, viszont azt megtudhattuk a Horváth–Karácsony duó sárdobálásából, hogy előbbinek hatalmas irodája van a Városházán, amit az egri várhoz hasonlít – természetesen a Fideszt azonosítva a török hadsereggel (sic!). A bugyborékoló ellenzéki kakofóniából eközben legfeljebb Puzsér kidolgozatlan és bornírt, Sétáló Budapest elnevezésű ötlete említhető meg, egyéb programról vagy beazonosítható vízióról nem igazán hallani. Az egymást is gyepáló kormányellenes politikusoknak a megszerezhető pozíció még mindig fontosabb, mint az azzal járó feladat, talán ezért sem kíváncsiak rájuk különösebben az emberek.
És még csak most következik az EP-listák kialakítása, mindenki mindenkivel vagy külön – izgalmas cicaharc lesz ez is. A tét nyilván óriási: öt év kényelem a brüsszeli világban, ott, ahol a Fidesz-elleneseket tárt karokkal fogadják, vagy maradás itthon. Ne tévedjünk, az EP-képviselőnek készülő ellenzékiek jobban szeretik sütögetni a saját pecsenyéjüket, mint amennyire az országért tenni akarnának.