Vélemény és vita
Sebaj, Tóbiás
„Én mindig szabolcsi gyerekként ismertem Tóbiást, aki oda is járt haza”
Mivel Ujhelyi friss pártalelnökként és új uniós képviselőként egyszerre pesti és brüsszeli „gyerek”, ne vonjuk kétségbe, tudja, mi az a költségtérítés. Sőt, a jó Ujhelyi hosszú évek óta ott van az MSZP belső tüzei körül, így afelől sem lehet sok kétsége, hogy mit jelent a költségtérítés a szó szocialista értelmében is.
Pártjuk azt állítja, minden a törvény betűje szerint történt, miért vonnánk hát ezt kétségbe? Hiszen a mostani kongresszuson megint megígérték: mostantól aztán tényleg tisztábbak a patyolatnál.
Persze régen is azok voltak, csak hát nyilván akkor éppen más volt a mosodás… Mert egyébként valóban milyen morális alapon látunk abban problémát, hogy miközben Tóbiás József Érden lakott, az utazási költségtérítést az egy sóhajtásnyival messzebb lévő Nyíregyházára számlázta? De most tényleg, mi az a pár kilométer úriemberek és adóforintokból élő szocialista képviselők között? Hiszen ő sem emlékszik rá, mennyi volt az annyi, akkor pedig nyilván potomnyi, zsebpénznyi összegről van szó. Jobb helyeken egy kétgyémántos Rolexet sem kapna az egész éves pénzért, nemhogy a havi pár százezerért… Meg micsoda erkölcscsőszködés az már, hogy felvetjük, a „kisemberek pártja” képviselőjének nem jelent semmit ennyi pénz még a házi leltárban sem? Igazi „baloldaliként” akkor kormányon vagy a közelében miképp emlékezhetne milliárdokra egy becsületes szocialista?
Mondjuk egy budapesti főpolgármester-helyettes. Hagyó Miklóst igazán nem akarom bántani, a főváros Demszky-kori ügyeiről írnak és bíráskodnak még eleget. Történetünkben is igazából csak mint egy jólelkű MSZP-s politikus tűnik fel, aki nem hagyja bajban elvtársát. Tóbiásnak nyilván fárasztó volt mindig szabolcsi házába rohangálni a kimerítő parlamenti munka után, hát engedte, hogy húzza meg magát érdi villájában. A bérleti szerződés is alighanem csak fárasztó szükségszerűség volt, egy szocialista politikusnál a kézfogás többet ér a törvény betűjénél. Aztán 2009-ben újra egymás tenyerébe csaptak, Tóbiás József akkorra valószínűleg összespórolta egy érdi luxusvilla árát, Hagyó meg az ellene folyó eljárás idején meg akarhatta spórolni az adóhatóságoknak a fáradságot, hogy még egy nevén lévő ingatlannal bajlódjanak. Hogyan másképp járhatna el egy igazi szocialista úr? Arra meg, hogy Tóbiás elfelejtett átjelentkezni Érdre 2009 után is, személyes okai voltak, no. Saccra több százezer, több millió. Szóval kérem, pontosan értsék, rongyos százezrekről, tízmilliókról meg elavult erkölcsi és morális normákról szól mindössze ez a sztori, oda se neki. Ahogy Ujhelyi István is mondta: ez a választási kampány része, az ilyesmi csak összeforrasztja a helyre szocialistákat. S nem csak őket: mennyivel könnyebb úgy tárgyalni egy Gyurcsány- vagy Bajnai-funkcionáriussal, hogy nekünk, az „új fiúknak” is vannak ügyeink. Fél hangokból, elkacsintásokból és elhallgatásokból is ért ilyenkor az ember. Elért és megért. Igaz, a főpolgármester-jelölt személyében egyelőre nem sikerült kiegyezni. Na de majd csak találnak valakit, hiszen Miskolcon is milyen jól sikerült. Miért pont Pesten ne lenne hasonlóan jó káder? Egy ilyen baloldalon? Lesz az kettő is… De az összefogásosdiban egyébként is az a legjobb, hogy bármikor bárkit hátba lehet szúrni, aztán újra meg újra alkudni és egyeztetni. Addig is ezzel foglalkozik a baloldali szavazó, és nem a tényleges baloldaliságon gondolkodik. Ha meg mégis, menjen a Szabadság térre emlékművet dobálni, azzal is megy az idő és dübörög az antifasizmus.
Meg aztán háztájon belül is hiába volt az MSZP-s csudakongresszus, mindig csak alkudni kell. Nem elég az ilyen-olyan ifjú és öregifjú frakció, meg a Szanyi is, most jött ez a dorogi ügy. Tittmann János húsz évig hozza nekünk Dorogot, erre most kilép a pártból. S még nyilatkozik is: „Embertelennek és erkölcstelennek tartom, hogy az MSZP kérésére pártdelegáltakra cseréljem azokat a képviselő-testületi tagokat, akiknek jó részével húsz éve együtt dolgozom, és jól működő baloldali önkormányzattá tettük Dorogot.” Ráadásul Tittmann függetlenként újraindul, az MSZP jelöltjének nem sok esélye lesz ellene. De legalább szépen, az új kongresszusi mantra alapján nyilatkozik: „Célunk az elnökség és a tagság egyetértésével egy nyitott és fiatalos program megvalósítása, egy szervezetében és arculatában megújult helyi MSZP-vel fognak találkozni a választók.” Nyitottnak és fiatalosnak kell lenni, no. Hiszen az őskövület Mesterházy után mi is lehetne az új jelszó. Egyszóval egyébként is kutya nehéz új szocialista vezetőnek lenni, s akkor még jönnek elő ezekkel a pitiáner költségtérítési ügyekkel. Hát milyen média az ilyen? Egyébként is miért nem Gyurcsányt támadják? Ő már smafu? Bajnai elvtársat sem sz..ja le már senki? Miért mindig a jókat kell bántani? Aztán meg néha tükörbe is kell nézni, vagy legalábbis szembesülni a keserű igazsággal. Az pedig az, hogy az önkormányzati választások szemernyi sikert sem ígérnek. Botka Laci megnyerheti Szegedet, de ez még nem viszi el az egész pártvezetést. Akkor meg új kongresszus, Lendvai lesújtó mosolya, Gyurcsány fullasztó ölelése, furkálódó párttagok … végezetül meg az a rettenetes baloldali szavazó. Az de nem hiányzik már…