Sármelléki slendriánságok

Adott egy úgynevezett felszámoló cég, egy nemzetgazdasági és nemzetbiztonsági szempontból is kiemelten fontos nemzetközi repülőtér, amely – jórészt a gazdasági válság hatásait megszenvedve – nehéz helyzetbe került, továbbá egy értékesítési pályázat. Idáig rendben. Érkezik is egy komoly jelentkező, egy magyar cég, az SGH Aviation, és úgy tűnik, a létesítmény végre megindulhat a fejlesztések útján.
Ám itt nem ér véget a történet: kopogtat a felszámolónál egy magánszemély, bizonyos Linusz Imre. Titokzatos befektetőket képvisel, csakhogy se róluk, se terveiről, bár megígérte, egy vakhangot nem árul el. Ellenben bemond egy elképesztő összeget. Hogy ennyi pénzt mégis honnan, netán illegális forrásból szed-e elő, hogy miből működtetné a repteret, hogy miért van szinte az összes, korábban hozzá köthető vállalat felszámolás alatt, s hogy az ártárgyalásra magával vitt, állítólagos angol üzletember névjegye miért fest úgy, mintha játékból készítették volna egy házi fénymásolóval, nos, ezekre a felszámoló cég, a Vectigalis nem kérdez rá. Ahogy a jelek szerint azt sem ellenőrzi senki, mégis miként látnák el a biztonsági teendőket, tekintve, nem egy külvárosi parkolóról, hanem hazánk egyik kiemelt határátkelőjéről van szó.
Úgy tűnik, mindezek tisztázása nem képezik a felszámoló cég eljárásának részét, hiszen az üzlet megköttetik. Aztán hamar kiderül: szó sincs komoly befektetőkről, százmilliókról. Linusz Imre állítólag még az előleget sem tudta leszurkolni, így a Vectigalis, ahogy az várható volt, kénytelen szerződést bontani vele.
Az egész eljárás nemhogy slendrián, de felvetheti a csalás és a szélhámosság gyanúját is. Hiszen nem túlzás azt feltételezni, hogy valaki ezt már az elején eltervezte. Csakhogy ezzel hónapokra elodázta a halaszthatatlan fejlesztésekre szoruló repülőtér rendbetételét, ami lehet, sanda szándékainak megfelel, de az ország érdekeit biztosan nem szolgálja.
És ha mindez nem lenne elég: a felszámoló ezek után nem az érvényes, megvalósítható pályázatot beadó céget hirdeti ki nyertesnek, hanem új tendert ír ki, amit csak egy bizonytalan, jövőbeli időpontban tesz meg, még tovább késleltetve ezzel a beruházást. Mintha az olimpiai döntő után az aranyérmes úszó pozitív doppingtesztje miatt az összes versenyzőt visszaküldenék a medencébe, s nem a második helyezettet hirdetnék ki győztesnek, ahogy arról a szabályok rendelkeznek. Mintha nem lenne ez az egész ügy már így is felettébb kínos. Úgy látszik, a slendriánságnak vannak még további fokozatai.
Lehet, hogy még csak a felszínt kapargatjuk?