Sarkosan fogalmazva

Mivel én akkor már aligha leszek az élők sorában, a késedelem túlságos csalódást nem okoz, az űrkutatás hőskorának vége van, a lakható bolygók keresése a csillagászok dolga. Az 1960-as és 70-es években, a tudományos-fantasztikus irodalom aranykorában tele voltunk optimizmussal a jövőt illetően, bár a cselekményesség érdekében felvázoltuk a tudomány és technika ránk váró rémségeit is. Az utóbbiak rendre megjelentek életünkben, de apránként, megszokható módon, ahogyan a klímaváltozás is csöndes gyilkosként működik, olyan észrevétlenül, miként a növények növekednek. A találmányok egy része megkönnyíti, más része megnehezíti az emberi létezés feltételeit, az informatikai forradalom eredményei egyszerre jelentik a szabadságot és a rabságot, a függetlenséget és a függést. Az egykori nagy kérdés (ment-e a világ előbbre a könyvek által?) helyett az újabb probléma is itt van: ment-e a világ előbbre a gépek által? Hát persze, hogy ment, csak az „előre” meghatározása marad homályban. Az újkor ábrándja, a haladás (progresszió) értelmezése, ideológiai, politikai és tudományos magyarázata meglehetősen bizonytalan: az emberiség kétségkívül, mintegy végzetszerűen tart valamerre, de hogy ez az irány jó lesz-e vagy rossz, pontosabban kiknek lesz jó és kiknek lesz rossz, nem jósolható meg.
      
A Mars „meghódítása” nyilván attól válik fontossá, hogy a nagyhatalmak újrakezdik-e a haditechnikai szempontokból mellőzhetetlen űrversenyt, a boldogtalan emberiség pedig várja, hogy valaki végre feltalálja a rák ellenszerét, vagy ha ez továbbra sem megy, legalább a nátháét. A történelem bebizonyította, hogy a globális folyamatok részben ugyan előre láthatók, de ellenőrizhetetlenek és irányíthatatlanok. A kollektív bölcsesség sehogyan sem akar kitermelődni, a különböző világszervezetek nagyjából annyira hatékonyak, mint az ENSZ: mindenki elmondja a véleményét, aztán szavaznak, a döntést pedig valamelyik nagyhatalom megvétózza… Mellesleg bármikor háborút is indíthat valamilyen ürüggyel, abból pedig ezer is akad, ha fegyverek is vannak az ürügyek mögött. Ha léteznek nálunk fejlettebb idegen lények, nyilván szánakozva figyelnek minket, százévente mintát vesznek a levegőből és a vízből, majd egy vagy több fejüket csóválva távoznak. Nem tőlük kell félni, hanem önmagunktól. Szerencséjük a marslakóknak, hogy kihaltak vagy elköltöztek, mert húsz-huszonöt év múlva jövünk.