Szentmihályi Szabó Péter

Vélemény és vita

Sarkosan fogalmazva

A népek és nemzetek együttélése az elmúlt évezredekben számos konfliktust szült már, az elnyomók sok esetben hőssé, a hősök elnyomóvá váltak az idők során

Mivel ismét egy kórház vendégszeretetét élvezem, én más szempontból ismerkedem az alkalmazkodás és a másokkal együttélés nehézségeivel, de az alapkérdés itt sem más, különböző indíttatású emberek egy helyre kényszerülnek egy adott időszakban, és megpróbálnak békében együtt élni. A nemzetközi sajtóban egyre komolyabban foglalkoznak az Iszlám Állam térnyerésének veszélyeivel, eltűnődtem azon, hány emberélet kioltása legitimizálhat egy hatalmi rendszert, illetve mekkora támogatás lehet szükséges annak elfogadásához? Nekünk, magyaroknak komoly tapasztalatunk van az elnyomottként létezésben, az elmúlt évszázadokban szinte mindig valaki mellé kellett állnunk önként és dalolva, többnyire politikai kényszerből. A jelenlegi helyzetben megismétli magát a történelem, Európa számos országából fanatikus, lelkes fiatalok „tűnnek el” az iskolákból, hogy aztán családjuk, barátaik propagandavideókból értesülhessenek arról, már Szíria az új tartózkodási helyük és köszönik, jól vannak. A kérdés csak annyi, hogy mekkora támogatottság, hadsereg vagy mennyi idő szükséges ahhoz, hogy a történelemkönyvek lapjain a terror szót átírják felszabadításra. Szerencsére környékünkön most béke honol, így a többség a kényelmes fotelban hátradőlve, jobb esetben, talán eltűnődik pár másodpercre a hír hallatán az élet igazságtalanságain, de aztán már tovább is lép gondolatban egy cuki állatkerti zsiráf születése vagy egy megmagyarázhatatlan baleset láttán. Mert ilyenek vagyunk, ami ellen nem tudunk tenni, azzal megpróbálunk nem foglalkozni, pedig jobb lenne. Marad számunkra a remény, hogy minden jobbra fordul.