Sarkosan fogalmazva

Most már muszáj bizonyos dolgokat megmagyarázni, legyen szó akár egy brüsszeli meghívásról, akár egy párt eredménytelenségének okairól, és a magyarázáshoz nagyon ért ez az oldal, van azonban, amikor már inkább jobb lenne nem magyarázkodni. Az összefogás kudarc volt, nem is tehetnek mást, hiszen most már nem játszhatják a színjátékot tovább, egyértelművé vált, hogy a választópolgárok nem kérnek a balliberális oldal által felkínált menüből. A pártok sorra adják ki a sajtóközleményeket, melyekben elhatárolódnak egymástól és már-már saját maguktól is, mert menteni kell a menthetőt, és bíznak abban a vezetők, hogy majd a másikra kenhető lesz, hogy miért nem voltak eredményesek. Előbb vagy utóbb azonban jobb lenne bele nézni abba a bizonyos tükörbe, mert eléggé gyermeteg, hogy mindig a másikat hibáztassuk. Ez amúgy is egy bevált eszköze a balliberálisoknak, hiszen ha mindenki hibáztat mindenkit, akkor az megosztja a felelősség kérdését, vagy meg is szünteti azt. Ha mindenki hibázott, akkor az nem a mi problémánk. Képzeljük bele magunkat a helyzetükbe, hogyan telhetnek ezek a megbeszélések? Az értetlen és vádló tekintetek tüzében az épp sorra kerülő szónok megköszörüli a torkát, majd megszólal: Ezt nagyon elk…tuk, már megint. Miért nem vagyunk népszerűek? Mivel a választ nem tudják, szép lassan mindenki hazasétál, a szónok hangját elnyelik az üresen kongó folyosók. Aki pedig utoljára marad, szépen bezárja az irodát, és kiteszi az eladó táblát a székházra.