Sarkosan fogalmazva

Egyrészt azért, mert kiürült a raktár, másrészt mivel egyetlen jelölt arcáról sem sugárzott az a hit, hogy itt esetleg szavazatokat lehet nyerni „trükkök százaival”. Az esélytelenség tudatának számtalan jól körülírható tünete közül az egyik például az önszuggesztió, amely szerint mi mindent jól csinálunk, csak az ellenfél ördögien gonosz és bármire hajlandó, hogy ezt a szegény, tévelygő baloldalt és főleg annak tudatlan népét megalázza és képletesen megsemmisítse. Reklamációnak helye nincs, de ez nem gátol meg senkit abban, hogy a ciklus hátralevő idejében ne forduljon naponta tízszer az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok erre méltó és hivatott fórumaihoz, mert kire is számíthatna a bajban, mint a legjobb barátaira? Az egészen világos, hogy a legtöbb esetben a pártpolitikai presztízs megtartásáról vagy megszerzéséről van szó, vagyis nagyobbrészt a közbizalom megnyilvánulását keresték, vagy úgy, hogy azt mondták: folytatjuk, amit elkezdtünk, vagy úgy, hogy sokat tanultunk a hibáinkból, elvtársak. Végezetül egy személyes példa, remélem, nem sok ilyen fordult elő. Mivel mozgásképtelen vagyok, életemben először mozgóurnát szerettem volna kérni, annak rendje-módja szerint. Telefonon közölték velünk, hogy e kérelmünkről ráérünk a választás napján a szavazatszedő bizottságnak szólni. Ott pedig azt mondták, hogy írásban kell nyilatkozni. Ez is megtörtént, két tanú vitte a nyilatkozatot, de nem fogadták el. Megspóroltak maguknak egy utat, nekem pedig eszembe jutott a Hazafias Népfront, amelynek működése során a hasonló technikák talán törvényszerűbbek voltak.