Vélemény és vita
Sarkosan fogalmazva
Ágymagasságból enyhén szólva is beszűkül az ember érdeklődési horizontja, és még annál is kisebb lesz a mozgástere
Egy, az ablak előtt elszálló madárnak, vagy egy megrebbenő ágnak jóval nagyobb személyes hírértéke van, mint annak, hogy odakint esik-e az eső. Ha egy tőlünk negyven centiméterre levő tárgyat elérünk, az számunkra nagyobb fegyvertény, mint egy török vár visszahódítása. Filmesztétikai szakismereteim is rohamosan bővülnek, főként amerikai krimikből kigyűjtöttem a legfontosabb mondatokat, amelyeket tetszőleges sorrendbe állítva az egymilliomodik bűnügyi remekmű is elkészíthető, fűszerezés tetszés szerint: Mi folyik itt? Állj, rendőrség! Naná, mocskos zsaruk! Minden rendben? Van házkutatási parancsuk? Kérem az ügyvédemet! Ha csak ennyit tudnak, akkor én most kisétálok innen. Ezt az embert még soha életemben nem láttam. Néhány napig ne hagyja el a várost. Nem figyelt fel valami szokatlan dologra? Voltak ellenségei az áldozatnak? Áldott jó ember volt. Van alibim, harminc ember tanúsíthatja a klubban. Volt ilyen fegyverem, de tavaly ellopták. A nappali? Tiszta! A konyha nem annyira. Főnök, van egy kis gond! Látogatónk van. Társaságunk van. Kíséretet kaptunk. Ezzel együtt, mármint hogy húsz-, harminc-, sőt negyvenéves filmeket nézünk (mert a még korábban készültek még rosszabbak, de már klasszikusok), a magyar bűnügyi krimik talán még szörnyűbbek, mert a gyártási, rendezői, forgatókönyv-írói, dramaturgiai tehetségtelenséghez rossz színészi játék is társul. Lehetséges, hogy nálunk még ötven évig boldogan furikáznak majd olyan kocsikkal, amelyekből egy akciófilmben akár tízet is felrobbantanak, legfeljebb a gonoszak elfogásakor mutathatjuk be, hogy szörnyű csatakiáltások kíséretében földre kényszeríteni a jól táplált, aranyfukszos, csíkos alsógatyás bűnözőket már mi is jól tudjuk. A fehérgalléros, politikai vagy pénzügyi bűncselekményekből ritkán készül film, mert mire egy nevezetes ügyben megszületik a végső döntés, már senkit sem érdekel a sorozat többi része. Tény, hogy a világot ellátó amerikai hülyeségipar száz éve szolgálja a népek boldogságát, a férfiak büszkeségét, a női nem formagazdagságának kultúráját, és a jobb amerikai filmhősök üdvözült mosolyú zárómondatát: A hazámat szolgáltam.