Sarkosan fogalmazva

A világnézeti pártok céljai és eszközei szerényebbek. Előnye viszont a kis létszámnak, hogy kevesebb pénzügyi, gazdasági gonddal kell megküzdeniük, szakértőik többsége mindössze egy-két témában járatos. Az MSZP fénykorában gazdag, de ideológia nélkül senyvedő párt volt (most már ez sem állítható), a formailag széthullt baloldal világnézet támaszát viszont továbbra is az egyszerre undorodó és undorító volt SZDSZ-től kapja. A Fidesz–KDNP pártszövetséget létrejötte óta éppen azok támadják, akik soha életükben hasonló, sikeres és működő formációt nem tudtak kitalálni. Ennek egyik oka a mérhetetlen önzés, a másik az eszmék teljesen szelektív használata, gondoljunk a baloldali ideológiák folytonos, de reménytelen csereberéjére. Viszont nem tudnak mit kezdeni a nemzeti érdek, a valódi társadalmi igazságosság és a kereszténység alapvető tanításának kétezer éves hitelességével. Az a demokrácia, amire unos-untalan hivatkoznak, valójában mindig csak papíron létezett, méghozzá kis, négyszögletesre vágott, zöld színű papírdarabokon, melyek feliratát jól ismerjük: „bízunk Istenben”. Istennel, szerencsére nem vagyunk dollár-alapú elszámolásban, ugyanakkor az is igaz, hogy a klasszikus kereszténydemokrácia egész Európában elvesztette hagyományos vonzerejét, és az évtizedek során túl sokat átvett a szocialisták és a liberálisok gondolkodásmódjából. Ez a kölcsönös hasonulás (mert a balliberálisok is kénytelenek voltak néhány keresztény jelszót átemelni azok tartalmi igénye nélkül), lényegében mindenkinek ártott, és gyanakvóvá tette a választókat. A Fidesz–KDNP pártszövetség éppen arra alkalmas, hogy képviselje Isten, haza és család értékeit, Marxot és a tőkét pedig a másik oldalra hagyja.