Sarkosan fogalmazva

Tény, hogy a lopást művészi szintre emelték, akár a hazudozást, az önkormányzatiság és az autonómia elve, valamint a bizalmas cégadatok titkossága miatt pedig a lebukottak többsége emelt fővel sétál ki a bíróságról. Mondjuk úgy, ők már eleve az ártatlanság vélelmének megszemélyesítői, igazságukat pedig nem túl bizalomgerjesztő arcú, ám annál híresebb ügyvédek hirdetik. A rejtőzés mestereit ismertségben lepipálják a performance-okat rendező, ifjabb politikusok, akiknek pillanatnyi párthovatartozását nem is lehet észben tartani. Ilyen például az a hölgy, aki két talicska trágyát borított a Földművelési Minisztérium elé, tiltakozásul egy biofarm vegyszeres tönkretétele ellen. Talán nem is sejtik, mennyire megutálják őket az ilyen akciózásokért, akár az egykori SZDSZ-t vagy a gázrezsón sosem üldögélő DK-t. A közutálatot persze könnyű összetéveszteni a közismertséggel, azt pedig a népszerűséggel. Kulturális életünk „nagyjai” sincsenek tisztában azzal, hogy nem elég mélyértelműnek tetsző műveket előállítaniuk, amelyek vivőereje ugyanaz a trágárság, amelyet a rapperek legalább röviden adnak elő. Most, hogy maga a jelenlegi amerikai elnök fejezte ki elégedetlenségét a magyar demokráciával szemben, a balliberális pártocskák azonnal egyetértettek abban, hogy ez szégyen. Szerintem is szégyen, a Kremlből ilyesmit nem üzentek, legfeljebb a szocializmus alapjainak lerakását sürgették, legalább Záhony és Csap között. Nincs bennem semmi sértődöttség, nem vagyunk egy súlycsoportban az Amerikai Egyesült Államokkal, ha ez a demokrácia miatt fontos, akár újra bevezethetjük a halálbüntetést, és március 15.-ét Halloweenkor ünnepeljük. Csak mondják meg végre pontosan, mi a bajuk, azon kívül, hogy a magyar miniszterelnököt nem Ferencnek vagy Gordonnak hívják. Távol álljon tőlem bármilyen Amerika-ellenes tevékenység, egy csónak ne pimaszkodjon egy hadihajóval, bár egy csónakban evezésről aligha beszélhetünk.