Sarkosan fogalmazva

Az egészségügyről emlékezetem szerint keveset írtam, leginkább személyes tapasztalatok hiányában, még azt a szívességet is megtettem, hogy nem kórházban születtem, hanem egy pincében, Budapest ostroma idején. Elnézést kérek kedves olvasóimtól a kényszerszünet miatt, és hálás köszönet kollégáimnak a Magyar Hírlapnál, hogy fenntartották az én sarkomat, őrhelyemet. Közben azért olvastam is lapokat, irigykedve sóhajtoztam, hány remek témát mulasztottam el, de szerencsére jut is, marad is a balliberális gyűlöletbajnokok hihetetlen melléfogásaiból és pimaszságából. Az embervadászat mesterei ihletetten prédikálnak emberi jogokról és (saját) civilszervezeteik védelméről, hatalmas pénzeken osztozhattak, pedig kinek mi köze hozzá, mit és főleg kiket támogat a nemes lelkű, progresszív külföld. A kórházi étrendhez tökéletesen illeszkedik a négy-öt fogható tévécsatorna műsora, elborzadok, ha arra gondolok, hogy a magyar lakosság döntő része ezekből kapja a szórakozást és az „információkat”, két reklám közti, egyre kisebb szünetben. A reklámadóra leginkább érzékeny külföldi tulajdonú cég erkölcstelensége és alantassága elől nincs menekvés, a Hazugság Atyja percenként felfedi önmagát, az önálló gondolkodásra képes néző pedig döbbenten ül (fekszik) egy amerikai film címét idézve: „Szemben a sötétséggel”. Pillanatnyilag fekve és fél kézzel „alkotok”, de már ez is a Jóisten ajándéka, és alighanem nagy csalódás mindazoknak (itthon és külföldön), akik az elmúlt hónapokban világossá tették, hogy haló poromban is üldözni fognak, mert saját múltjukkal csak ők tudnak szembenézni. 1956 vérbefojtásának egyik magyar vezéralakja már nem él, de utódja, e név büszke viselője szerint a huszadik század nem is volt olyan rossz, hiszen az emberiség igen nagy része megkapta a szabadságot és a liberális demokrácia áldásait. Mekk mesterekből nekünk, magyaroknak bőven jutott a nyomorúságos élet minden területén, politikusok, „írók”, filozófusok és közgazdászok tömege próbál minket modernizálni és a norvégokhoz hasonló európaivá tenni. Itt az ideje, hogy - ha Isten engedi -, egy kis könyvecskében én is leírjam véleményemet a magyar egészségügyről, „Az egészségügy ártalmairól”, Csehov után szabadon. Mert milyen is az egészségügy? Röviden: jó. Bővebben: nem jó. Végezetül pedig szeretném megköszönni azt a sok-sok ezer imát, fohászt, amelyet értem küldtek Istenhez mindazok, akik hisznek a szeretet erejében, a feltámadásban és az örök életben.