Szentmihályi Szabó Péter

Vélemény és vita

Sarkosan fogalmazva

Le kell szögeznem, nem imádom sem a Nyugatot, sem a Keletet, sőt Északot és Délt sem, teljesen jó helyen vagyunk, a négy évszak változásait is kedvelem

Őseink nyilván ugyanígy gondolkodtak, senki sem láthatta a jövőt, hogy nekünk folyton szeretnünk vagy utálnunk kell valakit égtáj szerint. A Kárpátok karéja elég biztonságosnak tűnt védvonalként, víz, erdő, legelő volt bőven, energiaprobléma nem lépett fel, a nemzeti össztermék kiszámítása és annak elosztása elég egyszerű művelet lehetett. A harmincéves ember már öregnek számított, a nyugdíjrendszer fenntarthatósága senkit sem izgatott – nyugdíjasok hiányában. Fogalmazzunk úgy, hogy ezeregyszáz évvel ezelőtt a magyar társadalom öngondoskodó volt, és semmiféle közgazdasági ismerettel nem rendelkezett. Nem létezett egy (rovásírásos) Népszabadság, melyben egy akkori Szekeres Imre kifejthette volna, hogy a magyar gazdaság alapproblémája az alacsony bér és az alacsony termelékenység. Igaz, az Európához való felzárkózás sem került még szóba, külkereskedelmi mérlegünk pedig csak a kalandozások során javult. A fejlődés azonban megállíthatatlannak bizonyult, létrejött az államszervezet, a tudomány és a technika csodái egyre több ember számára tették kényelmessé az életet (vagy nem). Távol álljon tőlem bármiféle nosztalgikus visszarévedés, akkoriban a feudalizmus volt a kívánatos irány. A törzsfőknek eszükbe sem jutott, hogy ez még csak a fejlődés kezdete, legfeljebb a rabszolgaság „kivezetésén” dolgoztak, s devizahitelekről szó sem volt. Azt sem tudjuk elképzelni, eleinknek mi lenne a véleménye a modern világról, örülnének-e az új találmányoknak, szívesen használnák-e a mobiltelefont és az internetet, de nagyjából úgy lenne minden, ahogyan azt Mikszáth Kálmán megírta az Új Zrínyiászban. Úgy van ez, mint a tudományban: minden probléma megoldása új kérdéseket vet fel. Egyedül a balliberális közgazdászok tévedhetetlenek, ítéleteik tárgyilagosak és megfellebbezhetetlenek, reformtörekvéseiknek csak a maradiak állnak néha ellen. Mint mondják, a gazdasági növekedésünk humbug, az alacsony infláció szörnyű, a folyamatos rezsicsökkentés kész katasztrófa, a bankokat pedig tönkreteszi a kormány. A tudatlan nép másként látja, de az alacsony bérek ügyében egyetért, legalább ezer éve. Alacsony termelékenységünk miatt szégyelljük magunkat, de még Szekeres Imre virágkorában megtanultuk, hogy a mennyiség idővel minőségbe csap át.