Sarkosan fogalmazva

Miután az SZDSZ eltűnése óta nincs, aki pontosan elmagyarázza, mi is az a liberalizmus, vannak bizonyos kétségeim, de elfogadom, hogy minél népesebb egy város, annál liberálisabb. Vagyis senki sem ismeri egymást, idegenekből álló hangyaboly az egész város, az emberek közlekednek, dolgoznak (jó esetben) és hazamennek. Mindenki azt csinál, amit akar, van, aki tüntet, van, aki bulizik, senkinek semmi köze hozzá. Olyan szabadság ez, amely jellegénél fogva sosem szülhet rendet, mert a közterület a senki földje, a létért való küzdelem terepe, ahol még az is csoda, ha betartják a közlekedési szabályokat. A falvak viszont nem szabadelvűek, mert az ott élők nagyjából ismerik egymást, a polgármestert személyesen is, akár a jelölteket, nincs szükség jegesvödör-kihívásra. Mivel legmerészebb álmaimban sem éreztem elhivatottságot polgármesteri tisztség elnyerésére, minden tiszteletem azoké, akik erősnek és felkészültnek érzik magukat erre a fontos közfunkciónak a betöltésére. Gondolom, olyanok ők, mint Bajnai Gordon, vagyis tehetségük univerzális, bárhol és bármit el tudnak vezetni itthon és külföldön is, sőt egyszerre. Az üzleti életből a politikába, majd onnan vissza az üzleti életbe való kiruccanás olyan ritka erényeket mutat fel, amelyek számunkra elérhetetlenek. Ez az a bizonyos versenyszféra, ahol hallani a szférák zenéjét, ahová nem hallatszik fel a szabad piac lármája, mert a kiválasztottaknak nem kell versengeni, ők már bizonyítottak. Ez az új (pénz)arisztokrácia ugyanolyan nemzetközi, mint amilyen régen volt, a név a fontos, alkalmasságról kár beszélni, egy volt miniszterelnök bármilyen vállalat vagy bank élén megtiszteltetés a cég számára. Ez a gyönyörű a globális liberalizmusban, mindenki megtalálja a helyét, van, aki polgármester akar lenni, s akad, aki tányért akar mosogatni Londonban. Mármost az a helyzet, hogy a liberális nagyvárosokból már hosszú ideje menekül, aki tud, a gettósodás és a bűnözés összefüggéseiről felesleges értekezni. Ha a sorok között József Attilát idéztem, egy másik gondolatára is utalnom kell: a liberális nagyvárosban elvegyülni jól lehet, de kiválni elég nehéz. A kisebb településeken élőknek a polgármesterjelöltek csak óvatosan ígérhetnek bármit, például járdát, több közmunkát, buszjáratot, nagyobb rendőri jelenlétet. Nekünk, budapestieknek marad a még liberálisabb főváros nagy álma. Csoda, hogy 5-ös metró nélkül. De ne adjuk fel a reményt: Bajnai Gordon majd hoz befektetőket.