Sarkosan fogalmazva

A bankjegyek lecseréléséről rögtön az jut az ellenzék eszébe, hogy lám csak, a kormány már nem is akar eurót, marad nekünk a rossz forint. Ugyanez a helyzet az új tanévkezdéssel is, kész katasztrófa, szegény diákok, szegény pedagógusok, régen minden jobb volt, tanszabadság és korszerűség, nyugatosság és demokrácia, Magyar Bálint és Hiller István ragyogó elméje világította be a közoktatást. Az „egyen tankönyvek” borzalmasak, használhatatlanok, ostobák, sőt az egyik publicista szerint hülyék és gazemberek írták őket. Mint nyugdíjas tanár állíthatom, hogy tökéletes tankönyv nem létezik, ahogyan tökéletes pedagógus vagy diák sem. A liberális és konzervatív tanügyi felfogás közötti vita azóta folyik, amióta van közoktatás, a műveltség, a hasznos tudás értelmezése minden korban változik, egy azonban bizonyos: a tanár szabadsága nem abban áll, hogy bármit oktathat, a diák pedig nemcsak olyasmit tanul, amihez éppen kedve van. Szegény Hiller István bejelentette, hogy elindítják „a gondolkodás iskoláját” az interneten, szemben „az engedelmesség iskolájával”, a teljes tanévet végigtanítják a nyolcadik osztályosok számára, kiváló tanerőkkel. Ebben nincs semmi rossz, a távoktatást és az alternatív iskolát már régen feltalálták, azt nem lehet tudni, milyen tankönyvekből tanítanak majd, vagy a gondolkodáshoz ilyen segédeszközök nem is szükségesek. Megjegyzem, az engedelmesség erkölcsi erény, nem alattvalói, hanem a társadalmi együttélés és együttműködés része, a szülők és gyermekek viszonylatában sem nélkülözhető. Nevelőjüknek még az uralkodók gyermekei is engedelmességgel tartoztak, mert a fegyelem önfegyelmet is feltételez. A balliberális világkép és szemléletmód erősen hozzájárul saját népszerűtlenségének növekedéséhez, az egyházi iskolák elleni támadások hazugságai pedig arról tanúskodnak, hogy a liberálisok csak önmagukkal szemben toleránsak. Gyermeteg álláspont annak ismételgetése, hogy „a mi időnkben minden jobb volt”, mert nem igaz, és még kevésbé igaz, hogy akkor lesz megint minden jó, ha megint ők jönnének vissza. Az oktatás tartalmi kérdéseiről folytatott szakmai vita akkor jó, ha nem keverik bele a politikát, viszont a nevelés elemi törvényeit támadni nemcsak hiba, hanem neveletlenség is. A tankönyvbiznisz elvesztése nyilván sokaknak fáj, de ez magánügy. Amint Teleki Pál mondta: „Iskola után és iskolán kívül is nevelni kell.” Sajnos időnként az oktatás önjelölt szakértőit is.