Sarkosan fogalmazva

Távol álljon tőlem minden előítélet, ez van, nyilván ezt is szeretik, az etnikai és vallási arányok minden gazdag országban erősen változnak, az Amerikai Egyesült Államokban is. A migráció mindig létezett, nagyrészt gazdasági okokból, országokon belül is. A városok egyre több munkalehetőséget kínáltak, a vidék elnéptelenedése együtt járt az ipari fejlődéssel. Az igazi kérdés mindig az volt, a befogadó ország képes-e integrálni a bevándorlókat, erőforrást jelentenek-e vagy terhet, a „bennszülöttek” képesek-e türelemre, a jövevények pedig képesek-e alkalmazkodni a számukra új törvényekhez, nyelvhez, kultúrához, hagyományhoz. Ez mennyiségi kérdés is, illetve a bevándorlók eloszlásának problémája is egy adott területen. Ha külön negyedeket hoznak létre, sok szempontból teljesen érthetően, akkor nemcsak identitásukat őrzik meg, hanem társadalmi beilleszkedésük is sikertelen lesz, a befogadó állam összes erőfeszítése ellenére. Így szükségszerűen eljön az idő, amikor a többségből kisebbség lesz, immár neki kell beilleszkedni és megtanulni a korábbi kisebbség nyelvét, kultúráját, felvenni vallását. Ez általában hosszú és konfliktusokkal terhes folyamat, mert az állampolgári kapocs kevés, ha az összes többi együttműködést segítő tényező hiányzik. Az európai történelemben a bizalomerősítő közös nevező a kereszténység volt, annak ellenére, hogy a kereszténységen belüli vallásháborúk évszázadokig szedték áldozataikat. Mégis a keresztény világnézet és erkölcs tekinthető az európai együttélés legtartósabb pillérének még azoknak is, akik ellenségként tekintenek a katolikus és protestáns hagyományokra. A vallást magánügynek tekintő liberálisok óriási tévedésben vannak, mert a vallás a legérzékenyebb közügy és közösségteremtő erő, túlterjed a nyelvi, etnikai határokon, és főleg az államhatárokon. Lehetséges, hogy eljön majd egy olyan világ, amelyben békében és megértésben élnek együtt különböző vallású emberek, de a pillanatnyi helyzet szerint ez illúzió. A vallás ugyanis egyúttal világnézet és törvény is. Ha egy keresztény hagyományokkal rendelkező állam felvilágosultan és humánusan leválik a saját létének alapjairól, az egész építmény összedől. A kölcsönös tiszteletre és párbeszédre való nemes hajlandóság a világvallások vezetői között gyönyörű dolog. Csak közben lassan egész Európában több lesz a Mohamed, mert ebben az esetben Mohamed megy a hegyhez. A magam részéről már a multikulturalizmus ellen sem tiltakozom, de a világban folyó, véres vallásháborúk láttán óhatatlanul felmerül bennem a kérdés: elég imádkozni a békéért? Tőlünk kell megvédeni Európát?