Sarkosan fogalmazva

Ha huszonöt év múlva megint eszébe jut az embereknek, mi történt 2014-ben, az akkor még élők és a csodálkozó fiatalok a kronológia szerint haladva, az utólagos bölcsesség szikrázó logikájával bizonyára feltárják az okokat és okozatokat, álló- és mozgóképekkel illusztrálva, hogy éltek a magyarok ezekben a nehéz, illetve szép időkben. Mert azt az egyet most egészen biztosan nem tudjuk, milyen érdemjegyet kapunk abban a nagy könyvben, amelyben a nemzeteket osztályozzák. 1989-ben aligha akadt ember, aki megjósolta volna, mi lesz, mi lehet velünk, ha az épülő szocializmus helyett megint a kapitalizmust kezdjük építeni. Minden riogatás ellenére semmiféle régi rend nem tért vissza, az alkufolyamatok során inkább valami vegyes képződmény keletkezett, különösebb katarzis nélkül. A jelképes küzdelem lármája elfedte a valóban lényeges változásokat, elsősorban pénzügyi és gazdasági téren. Remekül lehet vitatkozni arról, mit kellett volna tenni, mire volt alkalmas az a politikai „elit”, amely meglehetősen korlátozott hatalomra jutott, de ez értelmetlen dolog, mert a „nép” többsége csodálkozva szemlélte a széles választékot pártokból és eszmékből, mindegyikről hallott valamit, mind szabadságot és jólétet ígért, ami igen ráfért a népre. A nagyobb ciklusokat a miniszterelnökök nevével jelezzük a korszakon belül, ahogyan régen a királyokról tanultunk, leginkább győztes vagy vesztes háborúk kapcsán. Bár akadtak elrettentő ellenpéldák, de azért hadd legyek annyira jóhiszemű, hogy a mindenkori vezetők általában nem voltak a nép ellenségei, csak ők sem látták a jövőt, legfeljebb holnapig. A történelmi események úgy képződnek, mint a lavina, néha elég egy lövés vagy egy kiáltás. Ha nagyhatalmak katonai gyakorlatokat kezdenek szövetségeseik területén, az nem jó jel, akár a mozgósítás vagy a megelőző csapás. Az okos ember nem avatkozik bele a részegek utcai verekedésébe, inkább kikerüli őket, de egy ország kénytelen a helyén maradni, és mint oly sokszor, behúzott nyakkal nézzük az eget, merre szállnak a repülők. Huszonöt év múlva ez is teljesen világos lesz. Nyugodjunk bele, hogy azt nevezzük történelemnek, amin már nem tudunk változtatni.