Sarkosan fogalmazva

Lényegében a „híres emberek” cselekedeteit próbáljuk értelmezni, mert a krónikák kizárólag róluk szólnak, valahogy úgy, ahogy a mesék kezdődnek: két szomszéd király megharagudott egymásra. A háttérhatalmak működéséről kevés szó esik, már csak azért is, mert egyrészt nem léteznek, másrészt ha léteznek is, létezésük nem bizonyítható, sőt illetlenség is ilyesmit feltételezni. Politikailag korrekt módon és történészi tárgyilagossággal csak egy-egy eseményt szabad elemezni, mint a tudósok az ősrobbanást – hogy előtte mi volt, felesleges kutatni, mert akkor még állítólag idő sem volt. Bátrabb és öntudatosabb emberek néha rámutatnak arra, hogy a politikai küzdelmek mögött bizony vannak gazdasági, pénzügyi okok is, vagyis minden politika mögött van egy hatalmasabb mozgatóerő, de az ilyen szóbeszéd tudománytalan és szélsőséges, mert valójában mindig a Jó és a Rossz harca folyik, és legalább utólag kiderül, ki melyik oldalon állt. A valamilyen kézenfekvő ideológia nevében támogatott forradalmak és felszabadító mozgalmak rendszerint a korábbinál rosszabb helyzetet idéztek elő, évek múltán esetleg bevallják, jó, hát tévedtünk. Olvasom az Afganisztánnak nyújtott amerikai segélyek kivizsgálásának kínos számait: a rengeteg pénz eltűnt, akár a sok fegyver, feltehetően már azok kezében, akik változatlanul utálják Amerikát, akár korábban az oroszokat vagy az angolokat. Valakiknek azonban ez mégis nagy üzlet volt, de a „balhét” a politikusok viszik el enyhe korholás formájában, mert erre a szerepre szerződtették őket. Ezek a valakik a háború és az összeomlás alvállalkozói, először szétlövetnek egy területet, majd vállalják az újjáépítést is. A globális cégvilágban az érdekeltségek és összefonódások kinyomozhatatlanok, amúgy a politikusok és a titkosszolgálatok arra valók, hogy a kíváncsiskodókat kiiktassák az élők sorából. A szíriai polgárháború eddig az ENSZ szerint kétszázezer halottal járt, és Európából vagy Amerikából nézve sokak számára ez kevésbé fontos, mint egy helyi vonatszerencsétlenség. Ha az ukrán helyzetre gondolok, kicsit félve kell megállapítanom, hogy a „forradalom” előtt enyhén szólva jobb volt. De a háttérhatalom nem szívbajos, máris leminősítették az ukrán gazdaságot. Tetszettek volna nem csinálni forradalmat. Az igazi üzlet még csak most következik: az újjáépítés.