Sarkosan fogalmazva

Aztán szokás szerint előkerül a kérdés, mibe került az ünnep az adófizetőknek, amúgy is rossz idő volt, nem volt mit ünnepelni, hiszen a demokrácia romokban hever. Szent Istvánt és művét is olyan hévvel gyalázzák minden évben, mintha ma is élne az uralkodó, hiszen már Koppány is nagyobb demokráciát követelt. A mindenkori Állam a gonosz megtestesülése, rendje pedig kifejezetten az emberek kínzására szakosodott, vagyis az Állam szégyenkezve húzza meg magát egy sötét sarokban, mert úgysem tud a szabad emberek szemébe nézni. Persze ebben a felfogásban rejtőzik némi ellentmondás, mert a baloldal imádja az erős államot, ha éppen ő van a teljhatalom birtokában, a liberálisok pedig készségesen segédkeznek annak indoklásában, miért van szükség erős baloldali államra. Az ünnepek nyilvánvalóan hasonlítanak egymásra, akár a születésnapok, ilyenkor visszatekintünk és reménykedünk, jövőre is együtt lesz a család. Az államalapítással kapcsolatban mindig megemlítjük a magyarság fennmaradásának „receptjét”, a Nyugathoz való tartozást és a nemzeti szuverenitást, bár közben elég sokáig Kelethez tartoztunk, a függetlenség eszméje pedig elég ritkán győzedelmeskedett. Alapfogalmaink is állandó változásban vannak, minden évben kicsit másként cseng a „szabadság”, „béke”, nem is szólva az egyenlőségről és a demokráciáról. A történelmi folytonosság megvan, de Szent István korában más volt a Nyugat, és mások voltak a magyarok, sőt a tíz évvel ezelőtti helyzethez képest is más lett Európa és Magyarország is. Az új problémákra nincs jó régi válasz, csak egy biztos pont van: erős nemzet nincs erős állam nélkül, az erős állam pedig nem létezik erős népi felhatalmazás nélkül. A hosszú távú tervezés nálunk százszor gazdagabb államoknak sem lehetséges, a holnap eseményei sem láthatók előre, és mérhetetlen optimizmus kell ahhoz, hogy bízzunk az emberiség jobb jövőjében. Bölcsen szemlélve saját sorsunkat nem is annyira érdekes a felzárkózás, versenyképesség, a növekedés, a GDP alakulása, a hitelminősítők véleménye, mert nagyon realisták lettünk, és az állam születésnapján is csak azt kívánjuk, mint családi körben: soha rosszabb ne legyen, Isten segítségével eddig is átvészeltük a nehéz időket. A béke és szabadság mellé jól jönne egy kis gyarapodás is, és egyetértés, legalább nemzeti ünnepek idején. Nem az állam ünnepli magát, önmagunkra emlékezünk, „megfogyva bár, de törve nem”.