Sarkosan fogalmazva

Még azt sem felelem erre, hogy náluk viszont verik a feketéket, pedig tényleg – ez az érv már annak idején is vicc tárgyát képezte. A folyamatos kioktatás, lenézés, alaptalan támadás minden korszakban kijárt Magyarországnak. Persze lehet azt mondani, hogy ez nem a magyar népnek szólt, hanem a mindenkori kormánynak, a „gengsztereknek és sarlatánoknak”, ahogyan a Washington Post szerkesztőségi cikke fogalmazott a mi nem éppen sikeres huszadik századunkról, de azért ebben a sommás megállapításban benne van az is, hogy a magyarok megérdemelték, amit kaptak. Mi több, Himnuszunkkal ellentétben nem is bűnhődtünk meg, kétségbe vonjuk a liberális demokrácia szentségét, már megint letérünk az egyetlen járható útról, amely az igazsághoz, békéhez, a földi mennyországhoz vezet. 1990 óta világos, hogy nem balliberális magyar kormányok idején a nacionalizmustól kezdve minden „izmus” dühöng, és veszélyezteti a térség stabilitását, rombolja a bankrendszert és a befektetők bizalmát. Ez amerikai hitelv, amelyet kétségbe vonni szentségtörés, mert axiomatikus igazságokat nem lehet cáfolni. A vádpontok között mindig felmerül a sajtószabadság problémája. Ilyenkor mindig belenézek a napi balliberális sajtó egészen döbbenetes termékeibe, amelyek éppen azt bizonyítják, hogy Amerikában elképzelhetetlen rágalmak, becsületsértések, mocskolódások látnak napvilágot, jellegük és színvonaluk miatt megválaszolhatatlanul. Ehhez persze tudni kellene magyarul, és egy kicsit ismerni a magyar történelmet. Mindenesetre az egyre gyakoribb amerikai felszólítás, amely szerint az Európai Unió lépjen fel szigorú szankciókkal kis hazánk ellen, nem tekinthető üres fenyegetésnek. Az Európai Unió jelen állapotában erősebben függ Amerikától, mint 1990 óta bármikor, így aztán a kívánság parancs, csak az indoklást kell megszövegezni az ítélethez. Holmi szuverenitást emlegetni éppoly felesleges, mint autonómiáról elmélkedni, romantikus ábránd a szabadságról minden, ami egy közösségre vonatkozik. Csak az egyén lehet szabad az igazi demokráciában, ha akar, milliomos lesz, ha pedig nem, vígan élhet a híd alatt. Az elmaradott népek még nem mindig értik ennek a szabadságfogalomnak a nagyszerűségét, sőt időnként maguk az amerikaiak sem. Tiszta szerencse, hogy őket sosem vezették gengszterek és sarlatánok.