Sarkosan fogalmazva

A mostani nagy kavarodásban a barát-ellenség megkülönböztetés alig működik, legfeljebb a szép nyilatkozatok szintjén. A politikában mindig uralkodott a meglehetősen cinikus, de gyakorlatias nézet, miszerint az ellenségem ellensége a barátom, de ez azzal a kockázattal jár, hogy a holnapi ellenségemet támogatom és látom el fegyverekkel. Elég itt az iraki helyzetre utalni, amelyet már a legtapasztaltabb nyugati elemzők sem képesek megmagyarázni, még kevésbé tartós megoldást javasolni. Ugyanígy van ez Ukrajna esetében is, nem csoda, hogy az ukrán külügyminiszter NATO-segítséget kér a szakadárok ellen, ami persze képtelenség, de ha nem lenne a szomszédban Oroszország, megoldható volna, ahogyan nem is olyan régen, a délszláv háború idején megtörtént már a „rendteremtő” bombázás. Örök tanulság, hogy a külföldi beavatkozás mindig rosszabb helyzetet teremt, mint ami ellen bármilyen nemes és hangzatos indokkal fellépett, a felszabadítás és a népirtással felérő büntető hadjáratok sajnálatos egybeesése nyilván „járulékos veszteség”. Örök vita folyik arról, mi számít önvédelemnek, hol szükséges „megelőző csapással” elhárítani a fenyegetést, de tudjuk, hogy a politikában erkölcsre ugyan gyakran hivatkoznak, de a hatalmi logikában etikai megfontolások nem léteznek. A hírek szerint az orosz embargónak Szerbia az egyik nagy nyertese, hiszen nem tagja az Európai Uniónak, nyugodtan és örömmel szállít élelmiszert Oroszországnak, sőt máris nagy nyugati cégek jelentkeztek a szerbeknél, hogy termékeiket (némi cégalapítás és átcsomagolás révén) ők is forgalmazhassák Szerbián keresztül. Egy új és meggyőző érv, miért nem kell siettetni a belépést az unióba. De hagyjuk a külpolitikát, inkább örvendezzünk, mert brit tudósok hosszas kutatómunkával rehabilitálták az eddig tolvajnak kikiáltott szarkákat. A megfigyelés szerint a szarkák kifejezetten félnek a fényes, csillogó tárgyaktól, a megvizsgált fészkekben semmi ilyesmit nem találtak. Igaz, a kutatás még nem terjedt ki a magányosan élő szarkákra, de azt máris leszögezhetjük, hogy az eddigi néphit madártanilag téves, általánosító és kirekesztő volt. Ebből is kitűnik, hogy minden téren előítéletek rabjai vagyunk, a világpolitikában sem vagyunk képesek érzékelni a haladást, a demokrácia kiteljesedését, pedig fényes példaként mindig ott van Amerika, ahol minden kérdést megoldanak, legrosszabb esetben kijárási tilalommal és katonasággal. Csak nálunk lopakodik folyton az a fránya diktatúra.