Szentmihályi Szabó Péter

Vélemény és vita

Sarkosan fogalmazva

Miért ad az állam pénzt valamire, amire nem kellene? Miért nem ad pénzt arra, amire kellene?

Miért államosít az állam, miért nem veszi állami tulajdonba a „bajba jutott” intézményeket? Ezekből a kérdésekből táplálkozik naponta az ellenzéki sajtó, már-már filozófiai alapproblémát feszegetve: miért van, ami van, és miért nincs, ami nincs? Ebben a tekintetben szélsőbal és szélsőjobb nagyjából ugyanazt a nótát fújja, vagyis a kormány pazarol és szűkmarkú, tehát mondjon le. Az érvelésben fontos szerepet játszik „az adófizetők pénze” mint állandó hivatkozási pont, nem is szólva a munkahelyteremtésről, ami tényleg a „semmiből valamit” tudományos csodája lenne állami beruházások és szerepvállalás nélkül. A legegyszerűbb dolog a részrehajlás és korrupció sejtetése, hiszen „odafent” az urak dőzsölnek, a szegény nép pedig nyomorog. Olvasom a Népszabadság cikkét arról, hogy Szombathelyen új általános iskola és gimnázium épül uniós, valamint állami pénzből. „Magát az intézményt viszont a katolikus egyház kapja 2,2 milliárd forintból. Balog Zoltán és Veres András püspök szerint jól van ez így” – írja a lap (Balog Zoltán és akik közel vannak a jóistenhez). Mi több, „az utca embereinek a többsége egykedvűen veszi tudomásul környékük gyarapodását”. A maró gúnnyal fogalmazott beszámoló idézi a minisztert: „Az van igazán közel az emberekhez, aki közel van a jóistenhez.” Balog Zoltánt nemrég a Demokratikus Koalíció feljelentette a roma holokauszt tagadása vagy relativizálása miatt, ami jellemző a DK-ra és szellemi körére, tekintettel arra, hogy Balog Zoltánnál többet senki sem tett a cigányság felzárkóztatása érdekében, meg is kapja ezért a magáét a szélsőjobb sajtójától. Teljesen hasonló elbánásban részesül a Kurultaj mint „nevetséges és giccses múltba révedés”, helyszíni tudósítással bizonyítva, hogy az ott „ősmagyarkodók” egytől egyig szélhámosok és sültbolondok. Mármost a magam részéről igyekszem kerülni a tömegrendezvényeket, a különböző fesztiválokat, így a Szigetre sem tettem még be a lábam, és megtartom magánvéleményemet az ott összesereglett nemzetközi publikumról, de tudomásul veszem, hogy van rá igény és fizetőképes kereslet. Toleráns vagyok, már-már liberális demokrata, tudom, hogy „buli van”, és remek üzlet is. Csak nehogy már azért kelljen szégyenkeznem, hogy egyetértek Balog Zoltánnal: Az van igazán közel az emberekhez, aki közel van a Jóistenhez. A Jóistenhez, nagy j-vel.