Sarkosan fogalmazva

Miért államosít az állam, miért nem veszi állami tulajdonba a „bajba jutott” intézményeket? Ezekből a kérdésekből táplálkozik naponta az ellenzéki sajtó, már-már filozófiai alapproblémát feszegetve: miért van, ami van, és miért nincs, ami nincs? Ebben a tekintetben szélsőbal és szélsőjobb nagyjából ugyanazt a nótát fújja, vagyis a kormány pazarol és szűkmarkú, tehát mondjon le. Az érvelésben fontos szerepet játszik „az adófizetők pénze” mint állandó hivatkozási pont, nem is szólva a munkahelyteremtésről, ami tényleg a „semmiből valamit” tudományos csodája lenne állami beruházások és szerepvállalás nélkül. A legegyszerűbb dolog a részrehajlás és korrupció sejtetése, hiszen „odafent” az urak dőzsölnek, a szegény nép pedig nyomorog. Olvasom a Népszabadság cikkét arról, hogy Szombathelyen új általános iskola és gimnázium épül uniós, valamint állami pénzből. „Magát az intézményt viszont a katolikus egyház kapja 2,2 milliárd forintból. Balog Zoltán és Veres András püspök szerint jól van ez így” – írja a lap (Balog Zoltán és akik közel vannak a jóistenhez). Mi több, „az utca embereinek a többsége egykedvűen veszi tudomásul környékük gyarapodását”. A maró gúnnyal fogalmazott beszámoló idézi a minisztert: „Az van igazán közel az emberekhez, aki közel van a jóistenhez.” Balog Zoltánt nemrég a Demokratikus Koalíció feljelentette a roma holokauszt tagadása vagy relativizálása miatt, ami jellemző a DK-ra és szellemi körére, tekintettel arra, hogy Balog Zoltánnál többet senki sem tett a cigányság felzárkóztatása érdekében, meg is kapja ezért a magáét a szélsőjobb sajtójától. Teljesen hasonló elbánásban részesül a Kurultaj mint „nevetséges és giccses múltba révedés”, helyszíni tudósítással bizonyítva, hogy az ott „ősmagyarkodók” egytől egyig szélhámosok és sültbolondok. Mármost a magam részéről igyekszem kerülni a tömegrendezvényeket, a különböző fesztiválokat, így a Szigetre sem tettem még be a lábam, és megtartom magánvéleményemet az ott összesereglett nemzetközi publikumról, de tudomásul veszem, hogy van rá igény és fizetőképes kereslet. Toleráns vagyok, már-már liberális demokrata, tudom, hogy „buli van”, és remek üzlet is. Csak nehogy már azért kelljen szégyenkeznem, hogy egyetértek Balog Zoltánnal: Az van igazán közel az emberekhez, aki közel van a Jóistenhez. A Jóistenhez, nagy j-vel.