Vélemény és vita
Sarkosan fogalmazva
Matteo Renzi, az Európai Unió soros elnökségét betöltő Olaszország miniszterelnöke a La Stampa című lapnak úgy nyilatkozott, nem fogad el parancsokat az Európai Uniótól.
Megtehette, és a „művelt világ” szóra sem méltatta, mert Renzi baloldali, továbbá igaza is van. Panaszkodhatnánk arra a bizonyos kettős mércére, de mindnyájan tudjuk, hogy létezett, létezik, és létezni is fog, mert ami baloldalról hangzik el, az építő kritika, ami pedig jobboldalról, az mocskos és tűrhetetlen nacionalizmus, mely Európa és az egész Föld békéjét veszélyezteti. Ha már építést emlegetek, előre lehetett tudni, hogy az új Fradi-stadion maga a megvalósult rémálom, merő pazarlás, mert először kell egy jó csapat, aztán stadion. Ráadásul az acélsas csúnya és ijesztő, egyrészt hasonlít a birodalmi sasra, másrészt másolata egy külföldi cukrászdában díszelgő sasnak. Nem bocsátkoznék madártani vitába, de számomra a sasok elég egyformák, bár tudom, hogy számos alfajuk van, és itt nem részletezhető okokból jelenleg az amerikai sas a legszebb. Normális esetben bármilyen új sportlétesítménynek örül az ember, még akkor is, ha egy-egy sportág nem éppen a szíve csücske, vagy kifejezetten utálja az éppen birtokba került klubot. Az „éheznek a gyerekek” kezdetű farizeusi kommentár sosem maradhat el, korábban a lélegeztető gépekre való átszámítás volt divatban, olyan ez, mint a rossz nyomvonalon tervezett 4-es metró, melynek elkerülhetetlen befejezését most már Tarlós bűneként illik emlegetni. A budai Várnegyed rendbehozatala vagy a Parlament díszvilágítása is a diktatúra jele ebben a felfogásban, itt egyesül a liberális felsőbbrendűség és a proletár igénytelenség ízlésvilága. A Lánchíd megépítése előtt is működött ez a szellemiség, hiszen – mondogatták – állandó híd nélkül is lehetett élni ezer évig, akinek sürgős, béreljen ladikot, de legjobb, ha mindenki otthon marad. Gróf Széchenyi István, akiről igazán nem állítható, hogy ne a nemzet boldogulását szolgálta volna egész életében, keserűen jegyzi meg, hogy nálunk „egyedül dac és mosatlan szájbúl fakadó piszok a kormány és ennek kitűnőbb emberei ellen is váltig elég, mihez képest az efféle szereplők rögtön egekbe emeltessenek, és például másoknak úgy tiszteltessenek felette sokak által, mint a hazának legnagyobb jótevői”. A gátlástalan demagógok vádolják a kormányt demagógiával, az adót sohasem fizetők féltik az adófizetők pénzét. Megjegyzem, ha a Chelsea–Fradi mérkőzést a Fradi nyerte volna, azonnal megjelent volna a hír, hogy bunda volt, lefizették az angolokat, mert a sasnak mindenképpen győznie kellett. A gonoszság és a butaság természetes szövetséges, felül a gonoszság, alul a butaság. Felül vezényel, alul fütyül.