Sarkosan fogalmazva

Vissza akarja foglalni Nagy-Magyarországot, vagy legalábbis kiterjeszteni befolyását az 1914 előtti Magyar Királyságra. Legutóbb az osztrák Der Standard csócsálta ezt a csontot, még szerencse, hogy attól nem retteg, hamarosan Bécs alatt jár a kuruc sereg.

A rosszindulatú ostobaság határtalan, védekezni ellene reménytelen, a rágalomból mindig megmarad valami az emberek fejében, különösen, ha olyan lapokból tájékozódnak, mint a Der Standard. Viszonzásul elmondhatnánk, hogy nem mi, magyarok nyitottunk kávéházakat Bécsben, hanem az osztrákok nyitottak bankokat Budapesten, és nem éppen jótékonysági alapon, a földügyeket ne is említsük. Ha a „putyinizmus” nem jön be, kitalálnak valami mást, és ahogyan a világhatalmi helyzet alakul, úgy változnak majd a jelzők és ócska hasonlatok. Ennél érdekesebb és realistább egy eszmefuttatás egy magyar, természetesen balliberális hetilapban. A téma (ugyancsak untig ismételve) a szétesett hazai baloldal jövője. Az újszerű megközelítés azonban itt nem hiányzik: a jövő az LMP-é, körülötte fog szerveződni a baloldali ellenzék, no nem holnap, hanem majd 2022-re, amikor eljön a győzelem, viszont ki kell bírni Orbán Viktort, aki államelnök lesz 2027-ig. Ez már majdnem sci-fi, ilyen távlatban azt is megjósolhatnám, hogy 2027-ben (megint) négy tenger mossa majd Magyarországot, pontosabban a Kárpát-medencét, tekintettel a tengerszint várható megemelkedésére. A magam részéről kiegyeznék azzal, hogy 2045-re erősödjék meg a baloldal, mert akkor lennék százéves, de attól tartok, egészen más problémákkal kell hazánknak és a világnak küzdenie, amelyekről csak sötét sejtelmeink vannak, de az amerikai filmesek már dolgoznak a részletezésükön. A politika nagy és örök sakkjátszmája erkölcs- és érzelemmentes, az ellenfél lépésére logikusan következik az ellenlépés, azt pedig a véletlen dönti el, ki játszik fekete vagy fehér bábukkal. Korunk jellemzésére legyen elég egy friss példa: az amerikai repülőgépek bombákat és élelmiszercsomagokat dobnak le Irakban. Remélhetőleg nem ugyanarra a helyre, bár ez lenne a tökéletes megoldás: aki nem pusztult el odalenn, legalább ne éhezzen. Ugyanez a helyzet a különböző, folyton gyarapodó szankciók és ellenszankciók ügyében, mert mindenki nagyon rosszul jár, de legalább megmutatta, hogy nem adja a játszmát döntetlenre. A fokozhatatlannak tetsző, bizarr eseményeket jellemzi, hogy Berlin nyomatékosan felszólította az ott működő követségeket, azonnal közöljék, kik a hírszerzők a külképviseleten. Ha ettől nem ijednek meg a kémek, hát semmitől. Figyeljük a nagymesterek sakkjátszmáját, és nem tudunk dönteni, kinek szurkoljunk.