Sarkosan fogalmazva

A nagy birodalmak brutális, leplezetlen hódításait indokolni sem kellett, minél több embert öltek meg a hadvezérek, és minél nagyobb zsákmányra tettek szert, annál nagyobb félelem és tisztelet övezte őket. Az „idegen” népek lemészárlása, kifosztása, rabszolgává tétele semmiféle erkölcsi akadályba nem ütközött, még ideo-lógia sem volt szükséges hozzá. A győzteseket átjárta a felsőbbrendűség tudata, a vesztesek pedig vagy meghaltak vagy behódoltak. A Nagy Hazugság, amely szerint az erőszakot jótéteményként, sőt „felszabadításként” kell magyarázni és tálalni, viszonylag új keletű ötlet. A tatárok egy pillanatig sem akarták önmagukat békefenntartóként vagy civilizátorként feltüntetni, nagyot néztek volna, ha egy időutazó azt tanácsolta volna nekik, hogy tegyék, amit tesznek, a demokrácia nevében. A mongol törzsek a maguk módján demokratikusan választottak új kánt, akitől azt várták, hogy növelje a birodalom területét, a hadsereg létszámát, és minél több zsákmányra és adóra tegyen szert a leigázott népektől. A „felszabadítás” trükkjét talán Napóleon alkalmazta először, a Brit Birodalom pedig egészen komolyan elhitte maga is, hogy rendszere áldás a népek számára, civilizációja és kultúrája az egész világot a boldog béke és fejlődés brit példájának követésére sarkallja. A felszabadítási elméletet használta a német, a szovjet és az amerikai birodalmi törekvés. A vallásháborúk persze igen sajátos módon „színezték” az erőszak megítélését, az istenek vagy az egy igaz Isten nevében örök túlvilági boldogságot ígérve. A tömegkommunikáció jelenlegi állapotában azonban elég nehéz a birodalmi elveket szép szavakkal leplezni, az emberirtás és a romok képei még a hiszékeny emberekben is kétségeket támasztanak. Egy hazai felmérés szerint a magyar pártok szavazói közül a Fidesz hívei ítélik el leginkább az erőszak minden formáját, ez nem meglepő, legfeljebb a baloldaliakat és liberálisokat lepheti meg, akik a béke és párbeszéd nevében próbálják leplezni frusztrációjukat és agressziójukat. A múlttal való szembenézés dühödt prófétái képtelenek szembenézni önmagukkal, és az általuk hirdetett eszmék globális pusztításával, civilizátori buzgalmuk azonban nem fedi el a „jó ügy” érdekében alkalmazható totális erőszak vágyát. Erőszakkal és fenyegetőzéssel nem lehet sem tiszteletet, sem szeretetet kivívni.