Sarkosan fogalmazva

Ezért mellőztem az apróbb szenzációt keltő hírt a volt munkásőr véletlenül megtalált fegyverarzenáljáról, van abból máshol még több is, nem kell bolygatni a kedves relikviákat. Nem foglaltam állást a kerékpárosok alkoholfogyasztásával kapcsolatban sem, mert utoljára negyven éve bicikliztem, és nem szeretném kirekeszteni sem a gyalogosokat, sem az autósokat, sem a kerékpárosokat. Némi vívódás után arra vetemedem, hogy az ugyancsak kényes, nagy horderejű problémával foglalkozzam, kellenek-e arcfelismerő kamerák a Józsefvárosban (vagy másutt), hiszen ez merénylet az emberi jogok ellen, miként a Népszabadság cikkének címe is mutatja: Orwell-land Józsefvárosban, mert „bárkit nyomon követhetnek, hogy mikor, hol, kivel találkozik és beszél”. Úgy általában a mindenütt szaporodó térfigyelő kamerák bizonyára elborzasztották volna a régi embereket, akiknek meg kellett elégedniük a sarki rendőrrel, de tény, hogy éppen az úgynevezett liberális demokráciában a korlátlan szabadság kiteljesedése folytán jóval több a bűnöző, mint a rendőr, sőt sajnálatos módon még a rendőrök egy részéről is kiderül, hogy bűnöző, persze főleg Amerikában, ahol a terrorizmus elleni küzdelem jegyében már régen olyan eszközöket és módszereket alkalmaznak, amelyek ellen a magyar jogvédők akár (ki tudja, hol?) feljelentést is tehetnének. A nálunk már kissé régi amerikai krimikben ezerszer láttuk a derék nyomozók munkáját, akik arcfelismerő kamerarendszerrel és adatbázissal követik a bűn útját, nem is szólva a cellainformációkról és a műholdas megfigyelésről. Némi óvatossággal (feltéve, de nem megengedve) azt sem tartom kizártnak, hogy a nagyobb, teljesen demokratikus Központok adatbázisában már mi is ott vagyunk, felismernek minket az utcán, nem csak a Józsefvárosban, és elégedetten nyugtázzák, hogy csak kenyérért és tejért merészkedtünk ki az utcára, zsebünkből nem dudorodik ki fegyvernek látszó tárgy. Jó, tudom, adatvédelem, nemzetbiztonság, a személyi szabadság megsértése, csupa fontos kérdés, mert visszajutunk ahhoz, vajon ki őrzi az őrzőket. A helyzet mégis az, hogy ebben a nagy, sőt egyre nagyobb világszabadságban előbb-utóbb minden házfalon lesz egy térfigyelő kamera, és lehetőleg arcfelismerő, méghozzá „a lakók kérésére”, és nem csak a Józsefvárosban. A következő, logikus lépés is megjósolható: a gazdagabbak az otthonukba is szereltetnek kamerákat, s ha nem ismerős arc jelenik meg, megszólal a riasztó. Csak legyen rendőr, aki győzi az ellenőrzést. Mely esetben visszatérünk a sarki rendőrhöz, akinek egykor, a liberális demokrácia kifejlődése előtt a két szeme kitűnően felismerte az arcokat.