Szentmihályi Szabó Péter

Vélemény és vita

Sarkosan fogalmazva

Kétszer is meg kell gondolnom, miről írjak, mert valahol mindent feljegyeznek, megőriznek, húsz év múlva ellenem fordíthatják.

Ezért mellőztem az apróbb szenzációt keltő hírt a volt munkásőr véletlenül megtalált fegyverarzenáljáról, van abból máshol még több is, nem kell bolygatni a kedves relikviákat. Nem foglaltam állást a kerékpárosok alkoholfogyasztásával kapcsolatban sem, mert utoljára negyven éve bicikliztem, és nem szeretném kirekeszteni sem a gyalogosokat, sem az autósokat, sem a kerékpárosokat. Némi vívódás után arra vetemedem, hogy az ugyancsak kényes, nagy horderejű problémával foglalkozzam, kellenek-e arcfelismerő kamerák a Józsefvárosban (vagy másutt), hiszen ez merénylet az emberi jogok ellen, miként a Népszabadság cikkének címe is mutatja: Orwell-land Józsefvárosban, mert „bárkit nyomon követhetnek, hogy mikor, hol, kivel találkozik és beszél”. Úgy általában a mindenütt szaporodó térfigyelő kamerák bizonyára elborzasztották volna a régi embereket, akiknek meg kellett elégedniük a sarki rendőrrel, de tény, hogy éppen az úgynevezett liberális demokráciában a korlátlan szabadság kiteljesedése folytán jóval több a bűnöző, mint a rendőr, sőt sajnálatos módon még a rendőrök egy részéről is kiderül, hogy bűnöző, persze főleg Amerikában, ahol a terrorizmus elleni küzdelem jegyében már régen olyan eszközöket és módszereket alkalmaznak, amelyek ellen a magyar jogvédők akár (ki tudja, hol?) feljelentést is tehetnének. A nálunk már kissé régi amerikai krimikben ezerszer láttuk a derék nyomozók munkáját, akik arcfelismerő kamerarendszerrel és adatbázissal követik a bűn útját, nem is szólva a cellainformációkról és a műholdas megfigyelésről. Némi óvatossággal (feltéve, de nem megengedve) azt sem tartom kizártnak, hogy a nagyobb, teljesen demokratikus Központok adatbázisában már mi is ott vagyunk, felismernek minket az utcán, nem csak a Józsefvárosban, és elégedetten nyugtázzák, hogy csak kenyérért és tejért merészkedtünk ki az utcára, zsebünkből nem dudorodik ki fegyvernek látszó tárgy. Jó, tudom, adatvédelem, nemzetbiztonság, a személyi szabadság megsértése, csupa fontos kérdés, mert visszajutunk ahhoz, vajon ki őrzi az őrzőket. A helyzet mégis az, hogy ebben a nagy, sőt egyre nagyobb világszabadságban előbb-utóbb minden házfalon lesz egy térfigyelő kamera, és lehetőleg arcfelismerő, méghozzá „a lakók kérésére”, és nem csak a Józsefvárosban. A következő, logikus lépés is megjósolható: a gazdagabbak az otthonukba is szereltetnek kamerákat, s ha nem ismerős arc jelenik meg, megszólal a riasztó. Csak legyen rendőr, aki győzi az ellenőrzést. Mely esetben visszatérünk a sarki rendőrhöz, akinek egykor, a liberális demokrácia kifejlődése előtt a két szeme kitűnően felismerte az arcokat.