Sarkosan fogalmazva

Ennél is bonyolultabb a helyzet a felsőoktatásban, hiszen itt már konkrét szakosodásról, befejezettnek tekinthető pályaválasztásról van szó. Azt a tényt talán senki sem vitatja, hogy a felsőfokú diploma egyre kevesebbet ér, körülbelül annyit, mint 1945 előtt egy érettségi bizonyítvány. A „felhígulásnak” szociológiai, kulturális és pénzügyi okairól sokat tudunk, különböző modernizációs törekvések és reformkísérletek sorát éltük meg 1990 óta. Amennyire ez kívülről látható, a kialakult helyzet bonyolultabb, mint valaha, az autonómia és a finanszírozás szorosan összefügg, az úgynevezett „tücsökszakok” elszaporodtak, a diplomás munkanélküliséghez hozzájárultak a társadalmi értelemben hasznosíthatatlan ismeretek, miközben a nyelvtudás hiánya még az ilyen diplomák megszerzését is késlelteti. A máris támadott kancellári rendszer bevezetése az első komoly lépés a felsőoktatás ésszerűsítése felé, a rektoroknak pedig több idejük lesz a tartalmi problémák megoldására. Jelenleg meglehetősen kaotikusak a viszonyok, és természetes, hogy minden felsőoktatási intézmény küzd a túlélésért, függetlenül saját eredményességétől és hasznosságától. A különböző, nyilvánosságra jutott szakmai és gazdasági visszaélések is azt mutatják, a rendteremtés elodázhatatlan feladat, össztársadalmi érdek. Felsőoktatási autonómiáról akkor lehetne beszélni, ha egy főiskola vagy egyetem teljesen önfenntartó, ha pedig nem, akkor az államnak joga és kötelessége, hogy a közpénzt társadalmilag hasznos célokra adja. Vagyis a közoktatás nagyjából lezárult átszervezése mintaként szolgálhat, bár ez minden bizonnyal óriási liberális ellenállásba fog ütközni. Nem a tervgazdaság visszaállításáról van szó, de azon mégiscsak el kell gondolkodni, hogy nagyjából hány fizika- vagy kémiatanárra lesz szükség, és hány művelődésszervezőre. Az államilag támogatott alapszakok áttekintése ezért is esedékes, mert nemcsak kidobott pénzről van szó, hanem emberi sorsokról, „felesleges” diplomások túltermeléséről. Ez nem az autonómia kérdése, hanem a józan ész és az erkölcs ügye.