Sarkosan fogalmazva

Találhattak volna valamilyen finomabb kifejezést is, de ez brutális őszinteséggel mondja meg az igazat. Nem áremeléssel oldják meg a problémát, nem vacakolnak holmi „humanitárius tűzszünetekkel”, sőt egyik szembenálló fél sem dicsekszik azzal, hogy a szabadság és demokrácia fáklyáját tartja magasba, és győzelem után beköszönt a jólét. Háború van, hadiadó. Az Ebola-járványról sem hazudoznak, a kór gyógyíthatatlan, terjedésének megakadályozása a jelenlegi utasforgalomban nehezen elképzelhető, inkább szerencse dolga. A világsajtó tele van az I. világháború kitörésének történetével, elemzésével, végzetszerű rombolásával és öldöklésével. A „soha többé háborút!” békevágya két évtized múlva feledésbe merült, a bosszú- és szerzésvágy győzött a józan ész felett. A járványokkal is nagyjából ugyanez a helyzet: mire az egyiknek megtalálják az ellenszerét, jön egy másik, a vírusok sokat kibírnak és gyorsan mutálódnak, és létszámfölényben vannak. Az egykori büszke mondásból, „hogyan lett az ember óriás”, ma inkább az lett, hogyan vált az ember törpévé saját nagyravágyása és telhetetlensége miatt. Bábel tornya jut eszünkbe, és a gonosz sugallat: olyanok lesztek, mint az Isten. Külön-külön talán még tudjuk, mi volna a helyes és jó, de tömegesen már elveszítjük akaratunkat, megadjuk magunkat a sorsnak, a forgandó szerencsének. Itthon is szünet nélkül folyik az áldatlan küzdelem, megtanultuk, hogy ha pénzről van szó, nincs barátság, már az I. világháborúban is sokan elestek „baráti tűzben”, ami sajnos még hőstettnek sem mondható. A pszichiátria tudománya több mint száz éve bontakozott ki, ha egy akkori szakember most körülnézne a világon, habozás nélkül megállapítaná, hogy a száz évvel ezelőtti ismérvek alapján már mindenki bolond, vagy politikailag korrekt módon fogalmazva: mentális kihívásokkal küzd. Mivel azonban ez lett a norma, már csak egészen kirívó esetekben észleljük a tüneteket, élet- vagy önveszélyes periódusban. A hívő ember megnyugszik Isten akaratában, a hitetlen pedig abban nyerhet némi vigasztalást, hogy a dicső Természet mindig gondoskodik valamilyen megoldásról, még a Homo sapiens esetében is.