Szentmihályi Szabó Péter

Vélemény és vita

Sarkosan fogalmazva

Minden állam jól elvan saját apró-cseprő ügyeivel.

Érdemes fellapozni a békebeli sajtót közvetlenül egy-egy nagy válság vagy háború kitörése előtt, hogy érzékeljük a boldog gyanútlanságot és a felhőtlen optimizmust. Európa egyetlen ma is élő, közös vallási és kulturális hagyománya a kereszténység, de hatalmas belső erők mozgósítanak ellene, ideológiai és politikai célokat követve. Ha nincs jobb téma, mindig elő lehet venni belpolitikai odamondogatás céljából a kereszténységet, mert ez a céltábla biztosan nem lő vissza. „A magyar katolikus egyház jobban figyel Orbánra, mint Ferenc pápára”, ez a felcíme egy szociológussal készült Népszabadság-interjúnak. Mivel ilyesmit naponta olvasunk és hallunk, nem hagy mély nyomot bennünk, olyan ez, mint Rákosi idején a „klerikális reakció” ostorozása a Szabad Népben. Csakhogy a probléma ennél sokkal súlyosabb. Irakban kikiáltották az iszlám kalifátust, a meghódítandó terület fél Európát, benne Magyarországot is érinti. Vélhetjük, hála Istennek, ez még messze van, jelenleg az iszlám felekezetek főleg egymást gyilkolják, de egészen biztosan eljön az idő, amikor Európa, Ázsia és Afrika iszlám népei egyesülnek a próféta zászlaja alatt, mi pedig kissé megbántottan figyeljük a tolerancia hiányát és a keresztre feszített keresztények vértanúságát. Éppen félezer éve történt, hogy a különböző protestáns mozgalmak nyomán hosszú és kegyetlen vallásháború dúlta fel Európát és szaggatta szét a keresztény egységet, s jött is a török, diadalmasan és megállíthatatlanul. A megosztottság, az önzés, a felelőtlenség nálunk Mohácshoz vezetett, következményeit azóta sem hevertük ki igazán. Félreértés ne essék: minden vallást tisztelek, így a moszlim vallást is, de itt nem vallástörténeti, teológiai kérdésről van szó. Azok a balliberális értelmiségiek, akik egész Európában pofozógépnek tekintik a kereszténységet, viszonylag hamar választásra kényszerülnek, de az biztos, hogy az iszlám életforma és törvény nem fog tetszeni nekik. Csak akkor már késő lesz. „Általános és tömeges a megfélemlítés” – panaszkodik a magyar szociológus. A kalifátusban bizonyára jobb lesz minden.